Clementine (Lemon) West a Strauss&Adder nevű, híres könyvkiadó vezető sajtósaként nagyra törő álmokat követ, miszerint a nem is olyan távoli jövőben szorgalma és kitartása gyümölcsözővé válik és szert tehet az egyik igazgatói posztra. Imádott nagynénje, Analea halála után beköltözik a rá örökül hagyott lakásba, a Monroeba, ahol minden berendezési tárgy és illat a közös emlékeket és az együtt töltött időt őrzi. Lemon élete kiszámítható, előre megtervezett, határozott, céltudatos döntések sorozatából áll, a munkájának él, rengeteget túlórázik, és véletlenül sem esik szerelembe (hiszen ahogy a nagynénje mondta: Senki sem marad). Ezért Lemon féltve őrzi a szívét, a karrierépítésre összpontosít. Analea azonban azon jó tanácsain kívül, hogy amint belép a lakásba, vesse le a cipőjét és soha ne essen szerelembe, azt is javasolja Lemonnak, hogy kergesse a Holdat és merjen belevágni új kalandokba! Még kislány korában beavatta Lemont a lakás titkába, miszerint varázserővel bír és egy időhurok. Néhanapján, egy váratlan pillanatban visszarepíti az itt lakót a múltba, 7 évvel korábbra. A realista Lemon persze egy szavát sem hitte el álmodozó és történetmesélő nagynénjének, amíg egyszer csak az ajtón belépve meg nem érezte a varázslat szelét és 7 évet vissza nem repült az időben, ahol találkozott egy szakadt farmerban, kinyúlt pólóban lévő, tágra nyílt, csillogó szemekkel bámuló, csálé mosolyú, szeplőkkel borított arcú, ambíciózus mosogatófiúval, aki olyan imádattal beszélt a főzés tudományáról (amelybe szeretett nagyapja vezette be), hogy a lelkesedése ragadóssá vált. Lemon aztán a jelenben is találkozik Iwannel, ekkor viszont a férfi egy már 7 évvel idősebb változatát ismeri meg, aki híres séf, a saját étterme megnyitójára készül, beutazta a világot, akiért rajonganak az ételkritikusok, és a könyvkiadók egymással versenyeznek, hogy a hamarosan megjelenő új szakácskönyvét ők adhassák ki. A férfi teljesen más, mégis ugyanaz, néha megreped a tökéletesre csiszolt modor álcája és halványan ugyan, de felvillan az a csálé mosoly. Lemonnak hamarosan rá kell ébrednie, hogy féltve őrzött szíve már rég ezé a mosolyé, és szürke szemeké, és hogy menthetetlenül zuhan immár 7 éve. De nem késett-e el a szerelmi vallomással? Nincs túl késő az újrakezdéshez? És Iwan miért nem kereste őt 7 éven át egyszer sem? És ő, Lemon valóban boldog? Tényleg a könyvkiadással akar foglalkozni egész életében, ez volt az álma? Mert igazán önfeledtnek és szabadnak akkor érzi magát, amikor random képeket festhet útikönyvekbe; amikor elutazik egy távoli országba; amikor egy bőrkeményedéses, meleg tenyér simul az övébe és kalandra hívja vagy amikor citromos pite ízű csókot vált egy bizonyos mosogatófiúval...A lakás véletlenszerű időpontokban repíti vissza a múltba, egyre több gondolkodásra és kétkedésre késztetve őt, miközben őrülten és visszavonhatatlanul beleszeret Iwanbe, a mosogatófiúba és Jamesbe, a híres séfbe.
Lássuk, hogyan hat az érzékeinkre ez a csodálatos történet :)
Citromos pite citrusos ízének robbanása a nyelveden; késő esti pizzázás a konyhapultnál; mély beszélgetések; a nappali ablakán beszűrődő sárga fénypászmában szállingózó porszemcsék csillogása; novemberi ködre emlékeztető, viharos szürke szempár; Azta és Kurva burukkolása az ablakpárkányon; vörösbegytojás kék karszék bársonyossága a kéz alatt; marlboro kígyózó füstje az ablakban; rongyosra festett útikönyvek gerincének érintése a könyvespolcon; tánc az éjszaka közepén egy halott szomszéd hegedűjátékára; festékfoltos, karmos lábakon álló antik fürdőkádba kuckózás; habverő tetoválás a fül mögötti részen, hullámos, puha, gesztenyebarna hajtincsek takarásában; félhold alakú anyajegy megcsókolása a kulcscsont felett; kések által felsebzett, bőrkeményedéses ujjak simítása a bőrödön; mogyoróvajas-lekváros szendvics; sajgássá szelídült fájdalom a múltba révedés által; emlékképek a múltból, melyek formálnak és örökké velünk maradnak.
Mit adott nekem ez az érzelemdús történet?
Időt, hogy egy pillanatra megálljak, becsukjam a szemem, vegyek egy mély levegőt és átgondoljam az eddigi életem alakulását, mérföldköveit és hogy hová szeretnék eljutni. Boldog vagyok-e? Elégedett vagyok a munkámmal, azzal, amit elértem? Ha a válasz igen, akkor jó úton járok, ha viszont nem, akkor soha nem késő változtatni! Lehet, hogy pont erre van szükségem, valami újba belevágni! Egy életünk van, ne essünk csapdába a mókuskerékben, hanem éljük meg a pillanatokat, szeressünk, élvezzük, amink van és próbáljuk megvalósítani az álmainkat! Teremtsük meg magunknak az idilli környezetet, azt az élethelyzetet, amiben komfortosan érezzük magunkat! Ha pedig érezzük, hogy zuhanunk, egyre csak zuhanunk, akkor ne féljünk kimondani a bűvös szót: szeretlek! Mert nem lehet elégszer mondani! És sosem tudhatjuk, hogy mennyi együtt töltött időt szán nekünk az élet, mennyi vidám, meghitt, szeretetteljes percet élhetünk át együtt, úgyhogy ne mulasszuk el elmondani a másiknak, hogy mennyire fontos a számunkra, hogy mennyire szeretjük.
A másik nagyon fontos dolog, hogy az idő gyógyítja a sebeket. Éljük meg a gyászt, mert veszteség nélkül nincs szeretet, és szeretet nélkül nincs veszteség. Ha elveszítjük a szerettünket, akkor kínzó fájdalommal kell együtt élnünk, de ez csak azt jelenti, hogy az életünk része volt és nagyon szerettük. Az idő sajgássá szelídíti a gyötrő fájdalmat, az üresség mardosó érzését, és feleleveníti az együtt töltött időt, a szép és kedves emlékeket. Akit szeretünk, nem szűnik meg számunkra létezni, hiszen ott lesz a kedvenc parfümje illatában, ott csilingel a nevetése a fülünkben a konyhában, ott látjuk a kacskaringós kézírását egy bőrkötéses útikönyv elejére írt személyes üzenetben, érezzük a régi karosszék helyén a cigarettafüst illatát.
Ne féljünk önmagunk lenni! Ne akarjuk, hogy a külvilág, mások elvárásai és vágyai formáljanak minket, hanem próbáljunk mindig önmagunk maradni! Hiszen annál nagyobb kincs nincs is, amikor valaki önmagunkért szeret!
És ne féljünk a változástól! Merjünk új dolgokat kipróbálni, kockáztatni! Kergessük a Holdat! ;)
Ezt tanítja tehát a könyv: megértést, elfogadást, tapasztalatszerzést. Általa mi is 7 évet öregszünk, megérünk, megéljük a fájdalmat, a gyászt, az elsöprő és mindenen át kitartó szerelmet, a feledést, az emlékezést.
Muszáj, hogy említést tegyek a csodálatos mellékszereplőkről, akik megédesítették az együtt töltött időt, beragyogták a történetet, mint a felkelő nap sugarai:
1. A személyes kedvenceim, Azta és Kurva, a galambpár, akik rendíthetetlenül ostromolták a Monroe B4-es lakásának nappaliból nyíló ablakát.
2. Drew és Fiona: A két megállíthatatlan tornádó, akik Lemonnal vannak a legjobb és a legrosszabb napjain is és feloldják a szomorúságát pár üveg bor társaságában. :)
3. Miguelék: A legjobb fajitast árusító mozgóbüféjükkel, az édes, cukros chipsükkel és titkos receptjeikkel, a ragadós mosolyukkal és az Iwanről szóló szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb történeteikkel egyből belopják magukat Lemon szívébe.
4. Analea: A bohókás, álmodozó, élettel teli, holdat kergető világutazó nagynéni, aki bearanyozza Lemon napjait, felfedezi vele a világot, festésre buzdítja, elűzi a szomorúságát, az otthon melegét nyújtja, majd összetöri a szívét és soha be nem hegedő sebet ejt rajta.
5. Vera: A szeretett nő, aki egy életen át vissza-visszatért és sohasem engedte el a múltat.
Ha egy édes, romantikus, szívmelengető, ugyanakkor mélyen megindító regényre vágysz, amelyben egy született séf tehetség főz neked, úgyhogy nagyon jókat eszel; időutazol; bejárod a világot; útikönyvekbe festegetsz; idegesítő galambokat kergetsz a lakásodban; borozgatsz a barátaiddal; könyveket segítesz kiadni; karriert építesz, majd mindent is megkérdőjelezel; citromos pite ízű csókokat váltasz; élő hegedűzenére lassúzol az éjszaka közepén, akkor ez a könyv neked való! ;) És nem utolsó sorban, ha elolvasod ezt a regényt, ide a rozsdás bökőt, hogy rákapsz a citromos pite sütésre! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése