Sziasztok!
A mai bejegyzésben Darja Bobiljova: Szomszédok című regényéről olvashattok, amely a Metropolis Media kiadónál jelent meg. A recenziós példányt itt is nagyon szépen köszönöm a kiadónak! <333
(A képek forrása: Pinterest, kivéve a könyvről készült fotó, ami saját készítés).
Ősz? Csípős hideg, szemerkélő eső, ködbe burkolózó táj? Az ember lánya nem is vágyik ilyenkor másra (miután hazaérkezik egy erdei sétáról), hogy bekuckózzon a kedvenc fotelébe egy bögre habos kakaóval, egy szelet tökös pitével, a kedvenc plédjével, hallgassa a kandallóban égő fahasábok ropogását, és elmerüljön egy vérfagyasztó horrorkönyvben! :D Nos, az október végi, Halloween előtti, creepy hangulathoz nincs is tökéletesebb választás, mint a Szomszédok, amely egy izgalmas folk horror, ami garantáltan felborzolja az idegeket! :D
De mi is az a folk horror?
A folk horror a horror egyik alműfaja, amely a néphiedelmeket, babonákat, ősi hiedelmeket és a természet erőit kombinálja félelmetes elemekkel. Lényege, hogy a horror forrása nem a megszokott szörnyeteg vagy kísértet, hanem az elszigetelt közösségek torz, hagyományokra épülő rituáléi és hiedelmei, valamint a vadon vagy a természet veszélyes, megfoghatatlan ereje.
Nos, a Szomszédok az orosz mondavilág mitikus lényeit építi be ebbe a hátborzongató történetbe.
Találkozni fogunk ruszalkával, kikimorával, baba jagával, lesijjel, igosával, sulikunákkal, házi szellemekkel, sellőkkel, Délanyával és még jó pár kísérteties és halálosan veszélyes lénnyel, akiktől végigfut a hátunkon a jeges borzongás, pattanásig feszülnek az idegeink és olyan hevesen ver a szívünk, hogy majd átszakítja a mellkasunkat.
A történetről röviden:
Létezik egy kis falu, Vjurki, amely a Szuska folyó partján, egy erdővel és mezővel körülvett területen található. A Vjurki Telekszövetkezet egyfajta menedék azoknak a telektulajdonosoknak, akik egy kicsit szeretnének kiszakadni a mindennapok mókuskerekéből, és elvágyódnak az Isten háta mögötti településre, hogy kertészkedjenek, kipihenjék magukat és feltöltődjenek. Az otthonos dácsákhoz patinás kertek tartoznak, az ide kiköltöző tulajdonosok hatalmas veteményeskerteket művelnek, a folyó hűs vize hívogató, az erdő pedig roskadásig telve van érett bogyós gyümölcsökkel és gombászni is lehet. Ki ne szeretné itt tölteni a nyarat vagy akár egy hosszú hétvégét?
A szépen gondozott kertek elvadulnak, a dácsák padlói beszakadnak, a falakon fürtökben nő a fagomba, és az egész házban a nyirkos rothadás szaga terjeng...
Kik ezek a lények? Miért jöttek és mit akarnak? Ők a mesék és mondák szörnyei, akiknél működik a ráolvasás és akik fogadalmakat kötnek? Ha kifordítva veszed fel a ruhát, az erdő szelleme nem nyúl majd hozzád? Hinni kell a mitológiai lényekben, akik ember alakban (utánzatok) köztük járnak? Áldozatot kell nekik bemutatni, hogy elnyerjük a feloldozást? Egy biztos: A falusi mondákban az embereket éjszaka megfojtó házi szellemek nem hívogatnak mobilon, a vízi szellemek és a sellők nem rejtik el az embereket a víz alá egy adag vérért cserébe...Talán szerencsésebb lenne visszatérni a szokásos földönkívüliekhez, a titkos laboratóriumok gonosz tudósaihoz, vagy a sötétségből támadó közönséges ismeretlen szörnyekhez...Talán boszorkányság van a dologban. Apropó, boszorkányság! Ki ez a Kátya névre hallgató, csendes, magának való horgászlány, aki annyi mindent tud az új szomszédokról, és akinek a tekintetében néha fel-fellobban a fehér tűz? Nyikita Pavlovnak fogalma sincs, mihez kezdjen a csinos szomszéd lánnyal, aki elég ijesztő, és mindig hihetetlen történetekkel áll elő. Fontosabb dolga is van: meg kell őriznie az alkoholkészletének jelentős részét, hogy jusson a végnapokra is...csak annyi a baj, hogy a lány beférkőzött a gondolatai közé és a szívébe is...
Mikor lesz vége ennek az egésznek, mikor jön értük a felmentősereg a külvilágból??? Meddig kell még a tikkasztó forróságban létezniük, csökkenő élelmiszerkészlettel, őrülettel körülvéve?
Mire számíts, ha belevágsz ebbe a rémtörténetbe?
Szeretnél egy kicsit borzongani? Megtapasztalni az érzést, amikor a fejed búbjától a lábujjad hegyéig libabőrös leszel és lassan végigfut a jéghideg borzongás a gerinced mentén, ami megfagyasztja a szívedet és elzárja a légutad?
A totális dermedtség pillanata, amikor a vaksötétségben minden érzéked kiéleződik, és úgy érzed, megsüketülsz az erőteljes és fájdalmas szívdobbanásaidtól és a reszelős lélegzetvételeidtől. Érzed, ahogyan egy pihekönnyű, jeges fuvallat végigszánt a tarkódon és orrodba kúszik a rothadás és a halál bűze. Ebben a dermesztő pillanatban megszólal egy hang a fejedben. Egy elsuttogott szó, mielőtt a sikolyod kettévágja a sötétséget és a túlvilági lény magával ránt a mélybe.
A nevedet suttogó folyó; hínárral borított, elkékült, felpuffadt kéz kulcsolódik a bokádra és ránt le magával a zavaros víz alá. Utánad már csak pár buborék marad a békalencsével borított, sötétlő víz felszínén. Tomboló harag, ami a semmiből jön, viszálykodás, egymást baltával agyonverő szomszédok. Egy láb nélküli kislány fehér csipkeruhában, hatalmas szájában tépőfogak. Kopogás, padlónyikorgás, csörömpölő konyhai edények az éjszaka csendjében; tébolyult pillantások; kacagás az őrület hevében. Kölesmezőn végigszántó tűzoszlop; rádió monoton zúgásában felharsanó sikolyok. Egy misztikus erdő, amelyből nincs kiút; habzó szájak; opálos fekete, tüskés hátú szörnyetegek. Halott madárkoponyákkal ékített, életre kelt madárijesztő; parkettából előtörő, mérgező növények; vérengző macskák. Kétségbeesés, halálfélelem, dermedtség, bosszúvágy, harag, téboly.
Én semmiképpen sem hagynám ki a helyedben, tökéletes őszi, hideglelős olvasmány!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése