Sziasztok!
A mai bejegyzésben A. G. Slatter: A tövisek útja című regényéről írtam nektek értékelést, amely a Metropolis Media kiadónál jelent meg. A recenziós példányt itt is nagyon szépen köszönöm a kiadónak! :) ❤
Ebben a hideg, téli, hófelhőktől súlyos, kuckózós időszakban mi lehetne ideálisabb elfoglaltság, minthogy befészkeljük magunkat egy kényelmes fotelba, gyújtsunk egy fakanócos illatgyertyát, igyunk egy bögre forró kávét és merüljünk el ebben a sötét, baljós, titkokkal teli, véres történetben, amely borzongató, izgalmas és nem hagy nyugodni, folyton a történeten jár majd az eszed! ;)
Milyen érzés olvasni ezt a könyvet?
A hideg futkos a hátadon, ahogyan a mögötted sötétlő erdő mélyéről morgás hallatszik; az orrodban érzed az altató tea gyógynövényes illatát, amely a ház úrnőjének szükséges ahhoz, hogy mély álomba tudjon merülni, miután egy vörös hajú kísértet látogatása vérfagyasztó sikolyra fakasztotta; megfagy a vér az ereidben a tejfehér köd borította tó partján, ahol nem tudsz elmenekülni a rongyos hálóinget viselő, halak által kivájt szemű, hínárral körbefont kísértet haragjától; belélegzed a porral vastagon borított, dohos, föld alatti sírkamra levegőjét; végigcsorog az izzadságcsepp a hátadon, miközben éjjelente lezárt ajtókat nyitsz ki és a ház lakóinak titkai után kutatsz...
A történetről röviden:
Asher Todd nevelőnőként helyezkedik el a Morwood háznál, amely egy erdővel körülvett, civilizációtól elzárt, hatalmas birtok. Amint a zuhogó esőtől bőrig ázott Asher átlépi a birtok határát jelző vaskaput, baljós érzete támad, mintha valaki vagy valami követné. Amikor mély morgást hall maga mögül, lélekszakadva elkezd rohanni a ház felé, ahol azonnal kinyílik az ajtó, hiszen már várták őt. Asher berendezkedik a számára kijelölt lakrészben, majd szépen lassan megismerkedik a ház lakóival, a rábízott gyerekekkel és a személyzettel is. Csakhogy e falak közt nem lel nyugalomra, ugyanis az agresszív, dühkitöréseiről és hűtlenségéről híres férj; a majdnem teljesen vak, szobájába elzárt, zsarnokoskodó nagymama; a három eleven, rettegő gyerek; a kiszolgáltatott, bántalmazott feleség; valamint a ház személyzete a komornyiktól a szakácsnőig mind rég eltemetett, súlyos titkokat őriznek, amelyek könnyűszerrel beszennyezhetnék a Morwood nevet...Csakhogy a legnagyobb titkai magának Ashernek vannak, aki két éve veszítette el édesanyját, akit rendkívül erős szálak fűztek a Morwoodokhoz. Asher bosszúra szomjazik és ígéreteket tett, amelyeket be kell tartania...mivel ereiben boszorkányok vére folyik és jártas a gyógyításban, így még a birtok körüli erdőkben ólálkodó hatalmas, szürke farkas sem tudja megrémiszteni és eltántorítani a céljaitól...Ahogy azonban egyre jobban telik az idő, Asher megszereti a rá bízott gyerekeket és a személyzetet is, főleg Eli Bligh-t! ;)
Hogyan tudja így véghezvinni a tervét? Rengeteg titok, hazugság, árulás mázsás súlya húzza le a vállát, miközben elkezdi gyógyítani a birtok körüli falu, Tarn lakóit is. Az emberek számítanak rá, barátságokat köt, szerelembe esik, úgy érzi, végre otthonra lelt hányatott sorsú gyerekkora után. Mégis, mindezek ellenére be kell tartania az anyjának, Heloisnak, illetve az előző nevelőnő rokonának tett ígéreteit és tönkre kell tennie ezt a családot.
Imádtam a regényben fellelhető, különböző farkas alakváltókról szóló meséket, a sok boszorkányságot, szinte az orromban éreztem a rengeteg gyógynövény illatát, amelyekből Asher gyógyfőzetet vagy éppen kenőcsöt, pakolást készített. Nagyon tetszett a hely hangulata, a kísértetjárta ház, a gyógyfüvekkel teleültetett kert, a kandalló melege Eli kis, otthonos házikójában. Akik szeretik, ha a mesék megelevenednek, azok szeretni fogják ezt a történetet!
Asher igazi antihős, morally grey karakter tele hibákkal, lelkiismeret furdalással, keserűséggel. Hazug, tolvaj, gyilkos. Mégis a jó ügy érdekében cselekszik és rengeteg emberen segít. Nem egyszer rajtakapni, hogy féltékeny, ezért rosszindulatú és agresszív a rá bízott gyerekekkel, mert ő sohasem részesült igazi szeretetben, törődésben. Egyszerűen nem tudjuk elítélni a karaktert, mert annyira lehet azonosulni vele, az érzéseivel, a döntéseivel. Nagyon tetszett, hogy a történetben az összes szereplő végtelenül emberi, élő, kézzel fogható.
A regényben találkozunk pár boszorkánnyal, valamint a boszorkánysággal, mint mesterséggel egy olyan időben, amikor az egyház máglyán égette el vagy vízbe fojtotta a nőket. Ezért a vallás a főszereplő szemszögéből érthetően negatív értelemben jelenik meg, a papokat istenkutyáknak hívja és a hit iránt megvetéssel viseltetik.
A történet tanulsága, hogy a múltunk elől nem menekülhetünk el, és a gyerekkorunkban elszenvedett traumák egész életünkre hatással lehetnek. De ha megvetjük a lábunkat, szembenézünk a félelmeinkkel és megküzdünk a démonainkkal, nagy nehézségek árán, de elérhetjük a feloldozást.
A végére egy kis érzékeltetés, hogy miben lesz részetek, ha elvesztek ebben a véres mesében:
Az erdőt járó, gonosz farkas szikrázó, zöld szeme; gyerekek csilingelő nevetése; zúzódásnyomok a ház úrnőjének nyakán; eltemetett rókatetem; a kandallóban hirtelen felcsapó lángok forrósága; Collin kezének szorítása, miközben tágra nyílt szemmel azt suttogja, hogy apa gonosz; levendula felszálló illata a gőzölgő teáscsészéből; padlódeszka alá rejtett titkok; sírgödrök ásása az éjjeli órákban a hátsó kertben; emlékgyűrű megnyugtató súlya az ujjon; kék fény derengése egy rég lezárt, huzatos szoba ablakában; hátbortongató mesék gonosz farkasokról és farkasfeleségekről; főzetek, gyógyfüvek, üvegbe zárt lelkek; egy gyilkosokkal teli ház; boszorkányok jóslata és egy titkos recept.
Ha egy izgalmas, rejtélyekkel teli dark fantasyt keresel, akkor ne is keress tovább, a Tövisek útja a neked való könyv! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése