Sziasztok!
Úgy döntöttem, hogy kedveskedek nektek egy kicsit és ajánlok pár könyvet a zord, hideg, téli hétköznapokra. :)
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de amikor odakint repkednek a mínuszok, fagyos a levegő, minden mozdulatlan és sötétségbe borul az ég, én szeretek elmerülni egy izgalmas történetben, amelyben képzeletben érezhetem a téli hideg fuvallatát a bőrömön, miközben egy kényelmes kanapén ülhetek, egy bögre forró csokival, a kandallóban pattogó tűz ropogását hallgatva.
Ugye milyen jól hangzik? Ez esetben mire vártok még? Puha plédet, forró, habos kakaót, kutyát, macskát bekészíteni és olvasásra fel! ;)
Előtte pedig tekintsétek meg a lentebb található könyvajánlót, hátha kedvet kaptok valamelyik történethez!
1. Shea Ernshaw: Télerdő
Az írónő kiváló a hangulatteremtésben! Szinte tapintható volt a homályba
burkolózó Fonák-erdő némasága, a folyamatosan, óriási pelyhekben hulló
hó hűvös érintése a bőrömön, az érzés, hogy a napfénytől elzárt erdő a
csillagokkal teleszórt égbolton ásítozó kövér telihold alatt feszülten
figyel, a fák hallanak, látnak, éreznek, tudják, hogy ott Vagy és egy
rossz mozdulat és végleg elnyelnek a gyökerek vagy eltévedsz és elemészt
az őrület vagy magába zár a fagy…
Főszereplőnőnk, Nora egy ősi boszorkánycsalád sarja, elődei mind itt
éltek a Fonák-erdő és a Jack jaw tó mellett a hegyek közötti kis
kunyhóban már nagyon hosszú ideje, ezáltal összekapcsolódtak az erdővel
és a tóval is. Minden boszorkánynak van egy alkonyárnya, vagyis egy
különleges adottsága, amellyel bebizonyosodik, hogy ténylegesen
boszorkány. Külön szerettem a könyvben fekete oldalakkal jelölt
részeket, melyek a Walker boszorkányok élettörténetét és egyes
varázslatokhoz tartozó recepteket mutattak be és nagyon jó volt olvasni
arról is, ahogy Nora a nagymamájától tanulta a boszorkányságot, illetve a
gyógynövények használatát, valamint hallgatta a történeteit. Nora
tudja, hogy csak teliholdkor léphet be a Fonák-erdőbe, mert akkor az
erdő alszik és óvatosan belopakodva elhozhat valamit az erdőben talált
tárgyak közül. Nora belép tehát teliholdkor farkasával, Finnel az
erdőbe, azonban egy csontmolyt követve nem egy elveszett tárgyat, hanem
egy fiút talál a hóban átfagyva, akit magával visz a kunyhójába.
Nagyon izgalmas volt, ahogyan szépen lassan kibontakoztak a szálak,
imádtam minden sorát, minden fantasy rajongónak ajánlom és a hangulata
garantáltan elvarázsol majd!
A HMS Terror és a HMS Erebus legénysége az Észak-nyugati átjárót
kutatja, viszont arra nem számítanak, hogy 3 évre befagynak a jégbe. Az
ivóvízkészletük csökken, a konzervek fele megromlott, élő állatra nem
tudnak vadászni, mert nincs a közelben semmi, amire lőhetnének. Az éhség
és kimerültség következtében a legénység tagjai közt megjelenik a
skorbut is. És ha ez nem lenne elég, odakint a jégen valami hatalmas és
halálos ered a nyomukba, hogy egyenként levadássza a tengerészeket.
Miközben sorba hullanak az emberek, Francis Crozier kapitány úgy dönt,
hogy el kell hagyniuk a Terrort és a nyílt jégen át kell több száz
mérföldet gyalogolniuk és húzniuk a szánjaikat a készleteikkel, hátha el
tudják érni a Back-folyó torkolatát, ahol rájuk találhat egy
bálnavadászhajó vagy a felmentő sereg, akit a megkeresésükre küldtek
(már ha küldtek). Így a társaság útra kel a mínusz 65 fokban, nyomukban a
fehér szörnyeteggel, hogy megmeneküljenek.
Nagyon szép és részletgazdag tájleírások szerepelnek a könyvben, ezt
mutatja az is, hogy olvasás közben végig fáztam. :D Nem elég, hogy
nagyon-nagyon hideg és sokszor sötét volt (itt aztán vigyázni kell,
nehogy csupasz kézzel megfogd a távcsöved, mert akkor letéped a tenyered
a távcsővel együtt), de az emberek ruházata folyamatosan át volt ázva
és nyirkos volt. A szénkészlet tartalékolása miatt ráadásul a kazánokba
sem gyújtottak be rendesen, úgyhogy a hajón is röpködtek a mínuszok
folyamatosan.
Azt hinnéd, hogy az Északi sarkon a hófedte tájon csend
van, de itt a nyikorgó, jajgató jég nagyon is hangos volt. Folyton tört,
zúzott, igazodott, vagy éppen a hajókat roppantotta össze irdatlan
erejével.
Hosszú és küzdelmes volt ezen a hosszú úton végigmenni az Erebus és a
Terror legénységével, de minden hátborzongató percét élveztem.
3. Blake Crouch: Véres arany
Egy feszültséggel teli, az elejétől a végéig nagyon érdekes krimi, ami
elrepít minket egy hófödte hegyekkel körülvett, elfeledett
szellemvárosba, ahová több, mint 100 évvel később visszatér egy csapat,
hogy felkutassa a legendás aranyat, melyről elsuttogott történetek és
legendák szólnak. Az aranyhoz azonban rengeteg vér tapad, és még ma is
sokaknak fáj rá a foga, így megkezdődik a gyilkos hajsza a fagyos
hidegben, több ezer méter magason, hegyes sziklaormokon, eldugott
bányákban, egy rég letűnt szellemvárosban, völgyekben, fenyvesekben…
Több, mint 100 éve a bányászváros lakói karácsony este hirtelen
eltűntek, a holttestekre nem bukkantak rá. A város azóta üresen áll, a
kemény telek rányomták a bélyegét a házakra, üzletekre. A síri csöndben
csak a cégérek nyikorgása, és a szél süvítése hallatszik…Ide érkeznek
főhőseink, hogy betekintést nyerjenek a legendás szellemvárosba, illetve
a csapat egyes tagjai azért jönnek el, hogy megtalálják az aranyat.
Csakhogy az aranyat mások is szeretnék, így az itt töltött 4 nap egy
rémálomba illő meneküléssé válik, ahol az életükért kell a csapat
tagjainak küzdenie, miközben lassan betekintést nyerhetünk a múlt
történéseibe és felgöngyölíthetjük a szálakat.
Egy csodálatos, zord, kegyetlen, gyönyörűséges mesét olvashattam, ami teljesen magával ragadott!
Szinte éreztem a fogat vacogtató, minden érzéket zsibbasztó, kegyetlen
hideget, az erdő védelmező csöndjét, a fenyők illatát, a kemence melegét
és a mesék hipnotizáló erejét!
Vászja különleges kislány, ugyanis látja a ház körül élő démonokat, akikről öreg dajkája, Dunja mesél a gyerekeknek lefekvés előtt. Az emberek kenyeret hagynak a kemence előtt a Domovojnak, félnek a folyó közelébe menni, nehogy berántsa őket a vízi nimfa, a Ruszalka, és az istállóban is gondoskodnak a házillatok őrzőjéről, a Vaziláról, azonban hitük szerint ezek a teremtmények csak mesebeli lények. Vászja azonban beszél a démonokhoz, erősíti őket, a démonok cserébe megígérik neki, hogy nem bántják az embereket. Amint felnő, Vászjának feleségül kell mennie egy férfihoz és gyermeket kell szülnie, ahogy ez általánosságban a nők sorsa egész Ruszban, nemcsak a vad északon. Vászja azonban nem akarja ezt a sorsot, nem akar egy kiszolgáltatott, bezárt nő lenni, és vad természetével és furcsa viselkedésével el is üldözi kérőjét. Az erdő melletti kis falucskába egy pópa érkezik, Konstantin atya, aki kivívja magának a falubeliek rettegéssel vegyes tiszteletét és elkezdi hirdetni az igét. Az emberek megfeledkeznek házi démonaikról és nem ajándékoznak nekik több élelmet, a démonok gyengülni kezdenek. Eközben az erdőben éledezik és erősödik a medve, a káosz és pusztulás, a viharok hozója, akinek feltett szándéka, hogy az erős Vászja segítségével kiszabadul fivére, Morozko, a fagydémon köteléből és elszabadítja a pusztulást. Konstantin rájön, hogy igéjének hirdetésének hitelességét csakis Vászja akadályozza, így elhatározza, hogy zárdába küldeti a lányt. Eközben az emberek rettegnek, éheznek, falutüzek keletkeznek és a földből kikelnek a halottak, eljönnek szeretteikért…A falubeliek úgy gondolják, hogy minden bajnak Vászja az okozója, így kénytelen az erdőbe menekülni. A fagyhaláltól és a rettegett medvétől Morozko, a fagydémon menti meg, befogadja otthonába, a fenyőligetbe, hogy a lány újra erőre kapjon.
Nagyon különleges könyvet tarthat az olvasó a kezében, szinte
megelevenednek az orosz népmesék, érezzük a csípős szél hideg illatát,
szinte halljuk, ahogy talpunk alatt roppan a friss, gyémánt fényű hó,
érezzük a fagydémon hűvös, fagyos leheletét az arcunkon… A kemence
melegénél elveszünk a régi mesékben, miközben a földöntúli lények
mindvégig ott vannak velünk. Mire a könyv végére érünk, magunk is azt
kívánjuk, bárcsak rátalálnánk az elvarázsolt erdőre és megpillanthatnánk
a fagydémon házát és beléphetnénk biztonságos melegébe.
Olvassátok és szeressétek ezt az orosz mondavilágba elkalauzoló
középkori mesét, amiben démonok, upírok, boszorkányok vannak, kegyetlen,
fogvacogtató hideg, egy veszedelmes erdő, amiben rettegsz, de védelemre
is lelsz és egy badass főhősnő, akit megérint a fagy, mégis túléli!
5. Julie Caplin: Az Északi Fény Panzió
Szívmelengető romantikus történet egy kis hygge életérzéssel. :)
A könyv
olvasása által teljesen átélhettem az izlandi atmoszférát: találkoztam
vulkánokkal; hőforrásokkal; hófödte hegyekkel; északi fénnyel; háborgó
tengerrel; jégbarlangokkal; lovagolhattam izlandi pónikon; élvezhettem a
hóesést egy kinti forró medencében, utána kipihenhettem magam egy
otthonos, melegséget árasztó, kényelmes társalgóban vagy egy könyvvel a
kezemben a könyvtárban a kandalló előtt, egy puha pléddel és egy bögre
forró csokoládéval az Északi Fény Panzióban.
Ide kerül ugyanis Lucy, aki
eddig egy menő városi szállodában dolgozott, csakhogy egy kínos
videófelvétel napvilágra kerülésének következtében kirúgták az állásából
és csak Izlandon talált munkát. Lucy tehát útra kelt és elutazott az
Isten háta mögötti kis panzióba, hogy megkezdje szállodaigazgatói
munkáját. Közben ide kerül egy párizsi szállodából Alex is, aki
megdobogtatja a lány szívét, habár Lucy elég bizalmatlan és nehezen
bízik meg az emberekben, azonban a közösen átélt mindennapok és kalandok ismét
visszahozzák a melegséget és az életörömet a szívébe.
A panzió eladó állapotba kerül, így Lucynak két hónapja van rá, hogy
felvirágoztassa. Teljes erőbedobással dolgozik, miközben életre szóló
élményeket, barátokat, családot szerez és talán bekopog a szerelem is az
ajtaján.
Nagyon kedves történet volt, imádtam olvasni, néha nagyon
vicces szituációkba kerültek a szereplők és az is nagyon tetszett, ahogy
Lucy határozott és eltökélt volt, és profi módon kezelte az összes
abszurd helyzetet.
Nagyon tudom ajánlani, ha egy könnyed, romantikus, vicces történetre
vágysz és szívesen bebarangolnád Izland csodálatos tájait. :)











Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése