Marissa Meyer: Gilded - Aranyfonó

Sziasztok!

A mai bejegyzés Marissa Meyer: Gilded - Aranyfonó című regényéről fog szólni, amely a Könyvmolyképző kiadó gondozásában jelent meg.

Azt hiszem, a Holdbéli krónikák sorozat és az Aranyfonó olvasása után bátran kijelenthetem, hogy Marissa Meyer a történetmesélés koronázatlan királynője. Az Aranyfonó egy rendkívül szövevényes, rejtélyes, izgalmakkal és fordulatokkal teli, sötét világba kalauzol, ahol a varázslatosan szőtt mesék teljesen rabul ejtik az olvasó képzeletét.

Miket élhetsz át, ha elolvasod az Aranyfonót? 

A történet mesebeli aranyfonállal szőtt szálain keresztül fogoly leszel egy elátkozott kastélyban, ahol halálos sötét szerzetek és megcsonkított testű szellemek árgus szemmel figyelik minden egyes lépted! A szalma édeskés illata beleivódik az orrodba, ahogy a poros tárolóban egy kopogószellem (vagy mégsem az?) aranyat fon varázslatos ujjaival. Félelem árad szét az ereidben, ahogyan a pokolfajzatok hegyes fogaikat csattogtatják az arcod előtt. Elönt a rettegés hulláma, ahogyan a holdtölte utáni reggelen magadhoz térsz az elátkozott kastélyban, amely romokban hever, hiszen megette az idő vasfoga. Szanaszét szakított szőttesek a falakon, alvadt vér a padlón, a halálsikolyok visszhangot vernek az üres, rég elfeledett csarnokokban. A rémálmaid megelevenednek, ahogyan szörnyetegek ellen menekülsz.

Serilda mindig is kívülállónak számított a aranykerekekkel a szemében, amellyel Wirdith, a történetek és a szerencse Istene jelölte meg.

"Gyerekként órákat töltött azzal, hogy iszapból és kövekből várat épített, békákat fogdosott, a susogó fűzfa árnyékában feküdt, és úgy tett, mintha természetszellemek táncolnának az ágak közt. Most már nem volt benne teljesen biztos, hogy csak képzelte. Volt, amikor szentül hitte, hogy látja a varázslatot."

A falubeliek úgy tartották, balszerencsét hoz a fejükre, így, ha tehették, messzire elkerülték a furcsa lányt.

"Szentségtörő ez a gyerek, mondták. Aljas hazudozó, és mindenki tudja, hogy azok majdnem olyan rémesek, mint a gyilkosok, meg azok, akik folyton meghívatják magukat egy korsó sörre, de sosem viszonozzák a szívességet."

Kivételt képeztek ez alól a gyerekek, akik ámulattal hallgatták Serilda meséit. Mivel Serilda a történetek Istenének áldását tudhatta a magáénak, úgy szőtte a kitalált mesék szálait, mint a korabeli lányok a fonalat. Csakhogy ezek a történetek juttatják őt bajba, amikor holdtöltekor két mohatündérnek nyújt menedéket a rettegett Lidérckirály és a vad hajsza elől. Elrejti a tündéreket a pincéjükben, majd azt hazudja a királynak, hogy azért jár éjnek évadján kint a földeken, mert össze kell szednie a szalmát, mivel Hulda áldását élvezi, így aranyat tud belőle fonni. Ezzel felkelti a rémkirály érdeklődését. Ezt követően Serilda hiába próbál elrejtőzni a király elől, a hajsza minden holdtöltekor eljön érte és magával viszi a fátyol túloldalára, az Adalheidi elátkozott kastélyba. A király megparancsolja Serildának, hogy amint a nap első sugarai elérik a kastély falát, az összes szalmából arany legyen, különben az életével fizet. A lány segítségére a kastély kopogószelleme, Arany siet, így Serilda megéri a reggelt.

És ki is ez a titokzatos szellem, aki mindig pont akkor bukkan fel, mikor a legnagyobb szükséged van rá? Ő Arany, a zord, elátkozott Adalheidi kastély foglya és egyben csínytevője, aki folyton borsot tör a Rémkirály orra alá. Gyönyörű, arany pöttyökkel tarkított smaragd szempár, rakoncátlan égővörös tincsek, pajkos mosoly. Durva, érdes kezek, amelyek szalmából aranyat fonnak, lüktető mágia, zabolátlan szenvedély. Egy fiú, akinek a karjaiban biztonságban érzed magad, aki megdobogtatja a szíved és vidámságot csempész minden pillanatodba. Aki kellőképpen kihoz a béketűrésedből, az agyadra megy, mégsem tudsz neki ellenállni. A fiú, aki akkor sem megy ki a fejedből, amikor visszacsöppensz a rémálmokkal teli valóságba.

"– Történeteket szőttél? Rólam? – derült fel Arany.

– Annyira azért nem meglepő. Egy titokzatos idegen, aki varázslatos módon megjelenik, amikor egy gyönyörű, bajba jutott hölgy segítségre szorul. Aki részeges grófként öltözik, de arannyá válik a szalma az ujjai közt. Aki pimasz, bosszantó, de ha akar, valahogy elbűvölő is tud lenni."

"– Nem emlékszem a korábbi életemre, és mégis annyi mindent bánok. Zavar, hogy nem tudom, milyen érzés beleszeretni valakibe.

– Gondolod, hogy történt ilyesmi? Még azelőtt?

– Nem tudhatom. De úgy érzem, ha megtörtént volna, akkor arra azért csak emlékeznék. Nem?

Serilda nem válaszolt, és Arany végül kénytelen volt ránézni.

Serilda huncutul vigyorgott.

– Mi az? – kérdezte a fiú.

– Romantikus alkat.

Arany gúnyosan horkantott, bár rózsaszín pír kúszott az arcára."

Csakhogy a rémkirály elől senki sem bújhat el!

"– Sajnos nem igazán szeretem a tündérmeséket.

– Az bizony valóban sajnálatos, mert rengetegben szerepel."

A Nachtkrappok kivájt szemgödre egy percre sem téveszt szem elől, hártyás szárnyaik suhogása betölti a körülötted lévő csendet. Ha eljön a következő holdtölte, a hajsza rád talál! Az éj leple alatt, ha meghallod a rémkirály vadászkürtjét, nem tudsz ellenállni! Egyszer csak azon kapod magad, hogy vad lovon vágtatsz az éjszakában, a csípős szél a hajadba kap, elborít a szabadság, a mámor és a végtelen öröm érzete. Az éjszakába rikoltva hajtasz előre, üldözöd a vadat, körülötted rég halott lelkek száguldanak, hajtja őket a vérpezsdítő érzés előre. Átvágott torkú szellemek, hegyes fogú pokolfajzatok, párát eregető, hatalmas mének. Kardok, pörölyök, bárdok szelik a levegőt, majd csont roppan és a prédából vér fröccsen a szűz hóra. Semmi mást nem érzel, csak száguldani akarsz, hajt a véred, meg akarod ízlelni a szabadság, a kötetlenség érzését. Vad örömök, végtelen szenvedély, sikolyok az éjszakában. Aztán a hajsza egyszer csak véget ér, és te kifulladva, legyőzötten állsz a fátyol túloldalán, a rémkirály ítélkező tekintetének súlya alatt, miközben tőrt tart a torkodhoz...

Serilda elhatározza, hogy megfejti a kastély titkát, felfedi az igazságot és megtöri az átkot, mely a királyhoz köti és kiszabadítja Aranyt is a fogságból. Bosszút áll, amiért annyi évvel ezelőtt a hajsza elragadta az édesanyját, ha tudja és képes rá, megöli a királyt. Fogalma sincs, milyen súlyos árat fizet a kíváncsiságáért...

Még az erdő mélyén rejtőző mohatündérek sem tudnak rajta segíteni, hiszen rettegnek és bújkálnak a sötét szerzetek elől, melyek fogságba ejtik őket a kastélyban és kínzásoknak vetik alá vagy a fejüket trófeaként kiállítva tárolják a kastély falain. Az erdő mélyén biztonságban vannak és még az életükért cserébe sem fednék fel soha a titkos rejtekhelyüket a hajsza előtt. A vezérük, az ősöreg Bozót nagyanyó ígéretet csihol ki Serildából, hogy nem segíti többet a Lidérckirályt, ezzel azonban két tűz közé kerül, hiszen a szerettei és a saját életének megóvása érdekében muszáj aranyat fonnia a királynak...az biztos, hogy az erdei lények ellenségének nem érdemes lenni!

 

"Serilda keze ökölbe szorult. Úgy tűnt, nem számít, a háború melyik oldalán harcol, minden kortalan lény így viselkedik. Senki sem törődik a kereszttűzbe kerülő halandókkal."

Milyen képek és érzések jelennek meg lelki szemeid előtt a kötet olvasása alatt? 

Friss föld és gyógynövények illata egy mély álom után, az erdő hívogató csöndje, fagyos kezek érintése következtében hideg verejték csordogálása a gerincen, arannyal pöttyözött zöld szemekben örvénylő szenvedély, érdes szalma karistolása a tenyéren, hangosan koppanó léptek zaja az üresen álló, málladozó, régen kihalt kastélyban. Törött sírkövek az elvadult kertben, egy csillogó medálban megvillanó portré...

A mesék életre kelnek, a szörnyek megelevenednek és a nyakadba lihegnek a fagyos éjszakában...A hajsza folyamatosan üldöz, a kastély a börtönébe zár, a király haragja utolér. Meddig tudod szőni a kitalált történeteket, mikor gabalyodsz bele a saját hazugságaid hálójába és esel kelepcébe? Milyen árat vagy hajlandó megfizetni a túlélés érdekében, ha már nem csak a saját életed a tét?

Ha egy sötét, veszélyes, izgalmakkal teli meséről szeretnél olvasni, akkor a Gilded a tökéletes választás! Hagyd, hogy rabul ejtse a szíved! ;)