2025. október 29., szerda

Darja Bobiljova: Szomszédok

Sziasztok!

A mai bejegyzésben Darja Bobiljova: Szomszédok című regényéről olvashattok, amely a Metropolis Media kiadónál jelent meg. A recenziós példányt itt is nagyon szépen köszönöm a kiadónak! <333

(A képek forrása: Pinterest, kivéve a könyvről készült fotó, ami saját készítés). 

Ősz? Csípős hideg, szemerkélő eső, ködbe burkolózó táj? Az ember lánya nem is vágyik ilyenkor másra (miután hazaérkezik egy erdei sétáról), hogy bekuckózzon a kedvenc fotelébe egy bögre habos kakaóval, egy szelet tökös pitével, a kedvenc plédjével, hallgassa a kandallóban égő fahasábok ropogását, és elmerüljön egy vérfagyasztó horrorkönyvben! :D Nos, az október végi, Halloween előtti, creepy hangulathoz nincs is tökéletesebb választás, mint a Szomszédok, amely egy izgalmas folk horror, ami garantáltan felborzolja az idegeket! :D

De mi is az a folk horror

folk horror a horror egyik alműfaja, amely a néphiedelmeket, babonákat, ősi hiedelmeket és a természet erőit kombinálja félelmetes elemekkel. Lényege, hogy a horror forrása nem a megszokott szörnyeteg vagy kísértet, hanem az elszigetelt közösségek torz, hagyományokra épülő rituáléi és hiedelmei, valamint a vadon vagy a természet veszélyes, megfoghatatlan ereje.

Nos, a Szomszédok az orosz mondavilág mitikus lényeit építi be ebbe a hátborzongató történetbe.

Találkozni fogunk ruszalkával, kikimorával, baba jagával, lesijjel, igosával, sulikunákkal, házi szellemekkel, sellőkkel, Délanyával és még jó pár kísérteties és halálosan veszélyes lénnyel, akiktől végigfut a hátunkon a jeges borzongás, pattanásig feszülnek az idegeink és olyan hevesen ver a szívünk, hogy majd átszakítja a mellkasunkat. 

A történetről röviden:

Létezik egy kis falu, Vjurki, amely a Szuska folyó partján, egy erdővel és mezővel körülvett területen található. A Vjurki Telekszövetkezet egyfajta menedék azoknak a telektulajdonosoknak, akik egy kicsit szeretnének kiszakadni a mindennapok mókuskerekéből, és elvágyódnak az Isten háta mögötti településre, hogy kertészkedjenek, kipihenjék magukat és feltöltődjenek. Az otthonos dácsákhoz patinás kertek tartoznak, az ide kiköltöző tulajdonosok hatalmas veteményeskerteket művelnek, a folyó hűs vize hívogató, az erdő pedig roskadásig telve van érett bogyós gyümölcsökkel és gombászni is lehet. Ki ne szeretné itt tölteni a nyarat vagy akár egy hosszú hétvégét?


Csakhogy Vjurkiban egyik napról a másikra megáll az élet...A településről kivezető ösvény eltűnik, a tikkasztó nyári napok nem akarnak véget érni, a szomszédok egyre furcsábban kezdenek viselkedni...Aki kiteszi a lábát a kapun és beveszi magát az erdőbe, soha többé nem kerül elő, ha valami csoda folytán netalán mégis, akkor pedig egy szót sem szól és teljesen megtébolyodik. Az éjszaka nyugodt csendjét és a tücsökciripelést felváltja a néma, hátborzongató csend, amelyet meg-megtörnek a sikolyok. A telektulajdonosok el-eltünedeznek, miközben vérengző fenevadak, kopogószellemek, megvadult állatok, élőhalottak és múltbéli kísértetek kínozzák halálra az itt ragadt embereket...

A szépen gondozott kertek elvadulnak, a dácsák padlói beszakadnak, a falakon fürtökben nő a fagomba, és az egész házban a nyirkos rothadás szaga terjeng...

Kik ezek a lények? Miért jöttek és mit akarnak? Ők a mesék és mondák szörnyei, akiknél működik a ráolvasás és akik fogadalmakat kötnek? Ha kifordítva veszed fel a ruhát, az erdő szelleme nem nyúl majd hozzád? Hinni kell a mitológiai lényekben, akik ember alakban (utánzatok) köztük járnak? Áldozatot kell nekik bemutatni, hogy elnyerjük a feloldozást? Egy biztos: A falusi mondákban az embereket éjszaka megfojtó házi szellemek nem hívogatnak mobilon, a vízi szellemek és a sellők nem rejtik el az embereket a víz alá egy adag vérért cserébe...Talán szerencsésebb lenne visszatérni a szokásos földönkívüliekhez, a titkos laboratóriumok gonosz tudósaihoz, vagy a sötétségből támadó közönséges ismeretlen szörnyekhez...Talán boszorkányság van a dologban. Apropó, boszorkányság! Ki ez a Kátya névre hallgató, csendes, magának való horgászlány, aki annyi mindent tud az új szomszédokról, és akinek a tekintetében néha fel-fellobban a fehér tűz? Nyikita Pavlovnak fogalma sincs, mihez kezdjen a csinos szomszéd lánnyal, aki elég ijesztő, és mindig hihetetlen történetekkel áll elő. Fontosabb dolga is van: meg kell őriznie az alkoholkészletének jelentős részét, hogy jusson a végnapokra is...csak annyi a baj, hogy a lány beférkőzött a gondolatai közé és a szívébe is...

Mikor lesz vége ennek az egésznek, mikor jön értük a felmentősereg a külvilágból??? Meddig kell még a tikkasztó forróságban létezniük, csökkenő élelmiszerkészlettel, őrülettel körülvéve?

Mire számíts, ha belevágsz ebbe a rémtörténetbe? 

Szeretnél egy kicsit borzongani? Megtapasztalni az érzést, amikor a fejed búbjától a lábujjad hegyéig libabőrös leszel és lassan végigfut a jéghideg borzongás a gerinced mentén, ami megfagyasztja a szívedet és elzárja a légutad? 

A totális dermedtség pillanata, amikor a vaksötétségben minden érzéked kiéleződik, és úgy érzed, megsüketülsz az erőteljes és fájdalmas szívdobbanásaidtól és a reszelős lélegzetvételeidtől. Érzed, ahogyan egy pihekönnyű, jeges fuvallat végigszánt a tarkódon és orrodba kúszik a rothadás és a halál bűze. Ebben a dermesztő pillanatban megszólal egy hang a fejedben. Egy elsuttogott szó, mielőtt a sikolyod kettévágja a sötétséget és a túlvilági lény magával ránt a mélybe. 


Mik várhatóak a kötetben?

A nevedet suttogó folyó; hínárral borított, elkékült, felpuffadt kéz kulcsolódik a bokádra és ránt le magával a zavaros víz alá. Utánad már csak pár buborék marad a békalencsével borított, sötétlő víz felszínén. Tomboló harag, ami a semmiből jön, viszálykodás, egymást baltával agyonverő szomszédok.  Egy láb nélküli kislány fehér csipkeruhában, hatalmas szájában tépőfogak. Kopogás, padlónyikorgás, csörömpölő konyhai edények az éjszaka csendjében; tébolyult pillantások; kacagás az őrület hevében. Kölesmezőn végigszántó tűzoszlop; rádió monoton zúgásában felharsanó sikolyok. Egy misztikus erdő, amelyből nincs kiút; habzó szájak; opálos fekete, tüskés hátú szörnyetegek. Halott madárkoponyákkal ékített, életre kelt madárijesztő; parkettából előtörő, mérgező növények; vérengző macskák. Kétségbeesés, halálfélelem, dermedtség, bosszúvágy, harag, téboly. 


Ezek várnak rád, ha beleveted magad ebbe a mesterien megírt horrortörténetbe! 

Én semmiképpen sem hagynám ki a helyedben, tökéletes őszi, hideglelős olvasmány! 


 


2025. szeptember 6., szombat

Susan J. Morris: Különleges fenevadak

Sziasztok!

A mai bejegyzésben Susan J. Morris: Különleges fenevadak című regényéről olvashattok, amely a Metropolis Media kiadó gondozásában jelent meg. A recenziós példányt itt is nagyon szépen köszönöm a kiadónak! :) <3 Képek forrása: Pinterest

Kép forrása: Saját
Párizs, 1900-as évek eleje. Két zseniális elme a Fenevad nyomában, macskakövek, sötét sikátorok, katakombák, luxushotelek, parfümök, finom ruhák, fülledt esték. Tehetős férfiak feltépett torkának és kitépett szívének látványa, miközben bazsarózsa és jázmin illata száll a levegőben. Izgalmas nyomozás, titkok, rakott szoknyák és Van Helsing.

1903 szeptemberét írjuk. A borongós, esős Angliában járunk, ahol a gázlámpák fénye megvilágítja a macskaköves utcákat, amelyen a lovaskocsik által felvert út pora, a frissen olajozott bőr és a kimelegedett lovak szaga érződik. Ahol a hölgyek széles karimájú kalapot és csipkekesztyűt, az urak pedig öltönyt viselnek. Ahol lovak patáinak koppanása, szikratávírók kattanása és a gőzbe burkolózó peronokon átrobogó mozdonyok hangja veri fel a csendet... 
Samantha Harker az Abnormális Jelenségeket Kutató Királyi Társaság londoni irodájánál dolgozik, mint kutató. Sam a Könyvtárban érzi igazán elemében magát. Miközben a régi könyvek illata megnyugtatja, veszélyes ügyeket derít fel a terepügynököknek a poros könyveket bújva. A Könyvtár azon kívül, hogy Sam munkahelye, menedékül is szolgál a számára, ugyanis különleges képessége révén képes a segítségével elfogott szörnyektől látomásokat kapni. Sam ezáltal egy fajta csatorna, a szörnyek képesek üzeneteket közvetíteni általa, elég, ha megérint bizonyos tárgyakat vagy embereket. Ez a képesség azonban felettébb veszélyes, mivel a Csatornát a szörnyek képesek egy idő után manipulálni és a saját irányításuk alá hajtani. Samnek így titkolnia kell képességét és erre a legkézenfekvőbb és legbiztonságosabb hely a Könyvtár. 
 


Csakhogy Sam nagyapja rejtélyes körülmények között eltűnik és nem hagy maga után mást, mint egy számsorozatot hőn szeretett szikratávíróján...Samet a nyomok egy Fenevad névre keresztelt, párizsi gyilkosságsorozat elkövetőjéhez vezetik, hiszen a tett helyszínén ugyanaz a számsorozat jelenik meg, amit a nagyapja hátrahagyott számára. Sam eléri, hogy kimehessen a terepre, a társa viszont nem más lesz, mint a híres bűnözőzseni lánya, Dr. Helena Moriarty, aki apja árnyékából akar kitörni.  Hel Oxfordban végzett vegyész, zseniális elme és terepügynökként dolgozik, viszont senki sem akar a társául szegődni, mivel a 3 legutóbbi bevetésénél 3 különböző társa volt, és egyik sem tért vissza élve. Sam azt a feladatot kapja főnökétől, Mr. Wright-tól, hogy figyelje Helt és jelentsen róla. Sam bízni szeretne Helben, de a mogorva, hallgatag, magának való ügynök nem könnyíti meg a dolgát a folyamatos titkolózással és elzárkózással...


Együtt tehát útra kelnek, hogy felkutassák és megöljék a Fenevadat, aki Párizs legelőkelőbb negyedeiben bukkan fel és gazdag, befolyásos férfiak torkát harapja ketté.
Útjuk során számos akadályba ütköznek, itt van például a legelső: Sam munkatársa, a szintén kiváló terepügynök: Van Helsing. Van Helsing Sam gyerekkori barátja, így a férfi ismeri Sam titkát, tudja, hogy ő csatorna és retteg a lánytól. Megszállottan követi Sam minden lépését és csak arra a pillanatra vár, amikor a lány hibázik, hogy lecsaphasson rá. Az a baj Van Helsinggel, hogy szereti levadászni a szörnyeket és megtartani bizonyos testrészeiket, de megelégszik azzal, hogy a szörny elpusztult, és a tényleges elkövetőt, aki a szörnyeteget az irányítása alá vonta, már nem kutatja fel és vadássza le. Így ha Van Helsing kap egy ügyet, akkor az csak felületesen van megoldva és a tényleges elkövető éli tovább mindennapjait és ugyanúgy gyilkol. Érthető tehát, hogy amikor Sam meghallja a közelében a Van Helsing csizmáján lévő pikkelyek csilingelését, kirázza a hideg és próbál minél hamarabb megszökni az ügynök elől...


Tetszett a két főszereplő közötti dinamika, mindketten találékony és éles elmék és kitűnően összedolgoznak. Szavak nélkül is kitalálják egymás gondolatait, tökéletesen kiegészítik egymást. Hel a bátor és talpraesett tornádó fekete öltönyben, barna köpenyben és vörös nyakkendőben, aki sűrűn elsüti a revolverét, ezért folyton lőpor és gyanta illatát árasztja. Sam, az elszánt kutató, akit vonzanak a rejtélyes esetek és a kihívások, és nem riad vissza éles helyzetekben sem! Ha kell, még divatos, csipkével szegett utiruháját is felgyújtja, hogy magára terelje a szörny figyelmét. Igazi könyvmoly, akinek a híres parfümkészítő, Arsene Courbet olyan parfümöt készít, ami régi könyvek illatát árasztja. :D Ők ketten verhetetlen páros, habár akad pár hátráltató tényező, ami folyton megakasztja a nyomozásukat.


Amint megérkeznek Párizsba, máris belefutnak a következő gyilkosságba a Lapérousse-ban, amely egy, a Szajna partján álló étterem. Könnyen felismerhető: aranyozott szegélyek virítanak a kobaltkék homlokzaton, lámpások lengedeznek vasból vert indákon, és a sarkon ott csillog a hírhedt, tüskés L betű. A Fenevad itt ölte meg Edouard Barrere-t, véres lábnyomokat, összeroppantott torkot, kivájt szemeket, széttépett mellkast, kirángatott tüdőt, és egy üreget (ahol a szívnek kellett volna lennie) hagyva maga után. A vérengzésen túl azonban más nyomok is maradtak a gyilkos után: gardénia, jázmin, tubarózsa és liliom illatok. Egy olyan merész parfüm jegyei, amelyet előkelő, finom hölgyek nem viselnek, csak midinettek, akiket a gazdag férfiak szeretőjükké fogadnak... A nyomok így elvezetnek Arsen Courbet parfümkészítőhöz, a Montmartre-ben élő midinettekhez, különösképpen M. Barrere szeretőjéhez, miközben a soron következő gyilkosság helyszínén (Le Meurice szálloda) rálelnek egy gyűrűre, amelyen apró rubinokból kirakott kereszt van, alatta arany háromszög. Így kerülnek képbe az arany hajnal tagjai is, akik egy titkos, okkult szervezet. A gyilkosságok helyszínein a falra festenek egy kivájt szemű farkast, amely egy ötágú csillag alatt, egy törött koronán áll. Alatta felirat látható, a csillag körül pedig Morse-jelek, amelyek Sam nagyapjának számait adják ki. A titkosírás kulcsa egy könyv, amely elvezeti Samet és Helt a Párizs utcái alatt húzódó száz mérföld hosszú járatok, katakombák és bányák rejtett alagútjaiba. Itt állomásoznak az Isten farkasai, akik forradalmár orgyilkosok, Franciaország munkásosztályába tartozó emberek. Vezetőjük, Eulalie úgy gondolta, hogy vállalja a felelősséget a Fenevad gyilkosságokért, így az Isten farkasai követni fogják és átveheti az irányítást. Azonban az Isten farkasai nem gyilkosok, Eulalie-t egy fiatal férfi kereste meg, hogy fesse fel a Morze-jeleket a gyilkosságok helyszínére, magyarul Helék itt is zsákutcába futottak, amíg rá nem leltek az alagutakban rejtőző titkos laboratóriumra, ahol az alkimista előállította azt a kozmetikumot, amely más anyagokkal kombinálva Fenevadakká változtatta az embereket. Így jutottak el a Montmartre-ben élő Wolfssegnerhez.

A szálak egyre kuszábbak lesznek, és hab a tortán, hogy közben bejön a képbe Hel apja és fivére is. Sam úgy érzi magát, mintha egy sakkbábu lenne Hel és az apja sakkjátszmájában. A kérdés, hogy Hel képes lesz-e félreállítani a királynőjét azért, hogy játékban maradhasson? Ez vajon a Lasker csapda? Lehet, hogy Hel apja mozgatja a szálakat? Ő bérelte fel az alkimistát, aki elkészítette a szert a Fenevadnak? Ki az alkimista? Miért csak tehetős férfiakat gyilkol és hogy jönnek a képbe a szeretők? És hogy kapcsolódik ehhez az egészhez Sam nagyapjának eltűnése? 

A következő gyilkossági helyszín, a Párizsi Operaház, a Palais Garnier. Samnek látomása lesz és figyelmeztetni akarja Helt, amikor rájön, hogy ki lesz a következő Fenevad és hogyan tudja az alkimista elérni, hogy átváltozzon. Rájön, hogy nincs ideje figyelmeztetni a társát, így egyszerűen rálő a nézőtérre az előadás közben, épphogy elvétve a célszemélyt. Samet elfogják és tébolydába zárják, mint törött csatorna, aki a szörny befolyása alatt áll. Samnek ezzel valóra válik a rémálma, amitől egész életében rettegett: hogy őrültnek bélyegzik. Megkérdőjelezi saját ítélőképességét és józan eszét, amikor különös dologra lesz figyelmes: a pszichiáter szeme nagyon hasonlít valakiére, aki közel áll hozzá...


Amint Sam kijut a tébolydából, Hellel a nyakukba veszik ismét az ügyet. De mi van akkor, ha legközelebb ők esnek az alkimista vagy a Fenevad áldozatául? Sam és Hel mindketten meggyőzték magukat és egymást is, hogy egyikük sem szörnyeteg. De mi van, ha mégis? Elvégre mindannyiunkban ott szunnyad a harag és a bosszúvágy. Egész végig azt várja, hogy előtörjön. És egy szörnyeteget csak egy másik szörnyeteg kaphat el, nem igaz? ;) 

Ha ezt a könyvet olvassátok, számítsatok a következőkre: vér és parfümillat, titkos üzenetek, Hel által főzött nyugtató mentatea, lidércfények, méhek, rejtjelezéshez használt könyvek és a feketepiac. Önjelölt orgyilkosok, midinettek, a párizsi arisztokrácia. Sötét, ködös sikátorok, hotelszobák, füstös mulatók, bálok. Öltönyök, nyakkendők, utazóruhák, csipkekesztyű és hajtű. Rengeteg nyomozás, csontokkal kirakott alagutak, szörnyetegek, menekülés és egy várva várt csók. Egy fantasztikus páros, akik mindketten küzdenek a saját démonaikkal és egymással is, mégis mindig megtalálják egymást és végül bizalmat szavaznak a másiknak.


Nagyszerű őszi olvasmány a sok rejtéllyel, jól megdolgoztatja az agyat, miközben folyamatosan akadályokat gördít a főszereplők elé és egy perc nyugtot sem hagy. Alig várom a folytatást! 

Egyetlen egy negatívumot azonban ki kell emelnem: rengeteg az elgépelési hiba a könyvben, ami sokszor kizökkentett az olvasásból. :( Ezért levontam egy csillagot, de maga a történet és a karakterek zseniálisak voltak, tetszett, hogy visszacsöppenhettem az időben és hogy ennyi kalandban lehetett részem! Ajánlom szeretettel a könyvet! 



2025. szeptember 5., péntek

Őszi könyvajánló

Sziasztok! 

Ha már a nyári könyvajánlóval elmaradtam (ne haragudjatok, de a nyár nálam mindig nagyon izgalmas és pörgős, nem jutott időm összeválogatni ideális nyári olvasmányokat), mindenképpen szerettem volna hozni nektek egy jó kis őszi könyvajánlót. Habár beköszöntött a szeptember, és ezzel hivatalosan is megkezdődött az őszi szezon, még javában tombol a nyár (mi is még csak jövő héten utazunk Rómába egy pár napra), de már lélekben készülök az őszre: a csípős, ködös reggelekre, az erdei sétákra, a kertben termő sütőtökökből készített tökös pitékre, sütőtökkrémlevesekre és tökös muffinokra, a fahéjas csigákra, a sült almás és őszi fesztiválos aurorás illatgyertyákra, a fahasábok roppanásának hangjára és a meleg, puha pléd és forró, habos kakaó kombóra egy jó könyvvel. :) Készülök a borzongásra is, elvégre jön a kedvenc ünnepem, a Halloween (már csak azért is különleges számomra ez az ünnep, mert ezen a napon születtem :)), így előtérbe kerülnek ilyenkor a cozy, őszi tematikájú könyvek mellett a sötét hangulatú, horror elemekkel társított, izgalmas fantasyk, thrillerek is. 

A következő ajánlóban igyekeztem minél színesebb palettájú olvasnivalókat összeválogatni nektek, amikből csemegézhettek. :) Remélem, örömötöket lelitek ebben az összeállításban, és amikor egy esős, szürke, őszi délutánon bekuckóztok egy bögre pumpkin spice lattéval, és egy igazi őszi hangulatú regényt bújnátok, kapóra fog jönni ez a lista! :D

A képek forrása: Pinterest (kivéve, ahol külön fel van tüntetve, hogy Saját készítés!

Borzongató, badass, brutál jó:

1. Leigh Bardugo: Hat varjú

Adott egy küldetés, ami nem kevesebb, mint 30 millió krugét jelent Kaz Brekkernek és a csapatának, akiket maga köré gyűjt, hogy elraboljon egy tudóst, aki egy jurdaparem névre keresztelt veszélyes szert állított elő, amely a grisákból tömeggyilkosokat csinál, miközben megerősíti és teljesen felemészti őket. Kazt felbéreli egy gazdag kereskedő, hogy mentse ki a tudóst a fjerdaiak bevehetetlen hegyi erődítményéből, a Jégudvarból, annak érdekében, hogy megállítsák a szer terjesztését. A küldetés könnyen halálos lehet, így Kaz csak a legjobbakkal dolgozik: a Kísértetként ismert, volt vadaskerti lánnyal, Inejjel, aki úgy oson a falakon és a háztetőkön, mint egy árny, és aki szentekről nevezte el hőn szeretett késeit és tőreit; egy szerencsejátékfüggő mesterlövésszel, Jesperrel, akinek a Hordó egész területén adósságai vannak, de mélyen imádott revolverei mindig kihúzzák a csávából; egy gazdag kereskedő fiával, Wylannel, akit kitagadnak otthonról, viszont feltalálja magát Kaz csapata, a Söpredék körei között, mint kiváló vegyész és bombaszakértő; egy volt ravkai szívtörő katonával, Nyinával, aki a Fehér rózsa bordélyház tagja, viszont minden álma, hogy visszajusson Ravkába; és egy fjerdai drüskellével, Matthiassal, aki Nyinának köszönhetően börtönben, nevezetesen a Pokol kapujában raboskodik, és alig várja, hogy bosszút álljon...

Imádtam Ketterdamot, a nyüzsgő nagyvárost, a pezsgő életet, a játékbarlangokat, a Hordót, a Varjú klubot, a Jégudvart, a kikötőket! Annyira bele tudtam merülni a könyv hangulatába, szinte éreztem a párás, sós tengeri levegőt az arcomon és a szereplőkkel együtt róttam a kikötőváros nyirkos, hűvös, csatornákkal körülvett utcáit, negyedeit, sikátorait!
Elképzeltem Inejt, ahogy Kaz ablakában ülve eteti a varjakat, miközben az élettel teli város sziluettje tárul a szeme elé. Egy városé, amely elvesz, de ugyanakkor ad is.
Alig vártam, hogy részese legyek a kalandnak, hogy veszélyekkel teli helyzetekből verekedjem ki magam és átéljem azt az eufóriát, amit Jesper is érzett, ahányszor kihúzták a kutyaszorítóból gyöngyberakásos markolatú zemeni revolverei…És mit ne mondjak, egy percig sem unatkoztam, a szereplők örökre a szívemhez nőttek, imádtam a különleges képességeiket, az erejüket, a bátorságukat, az egész lényüket, és bizony többször össze kellett kaparnom a földről a leesett állam Kaz zseniális elméje és bevetett trükkjei után…Nemcsak a kizsebelt palimadarakat verte át rendszeresen, hanem engem is…egy lépéssel mindig előttünk jár a srác, ezt nem árt észben tartani! :D

2. Tamsyn Muir: Gideon, a kilencedik

Kép forrása: Saját
A felépített világ elképesztő, egyszerre érzed úgy, hogy agyonnyom, nem találsz kiutat a sötétből és egyszerre felszabadító és erőteljes. Egészen különleges helyszíneken lehetek, a kilencedik ház magányos, életre keltett csontvázakkal és ősöreg szektatagokkal teli medrétől, az első ház rég elhagyatott, a természet buja növényei által bevett pompás palotáitól, a kísérletek gyanánt létrehozott laboratóriumokon át a végtelen világűrig.
A történet izgalmas, magával ragad, beránt, leszorít csontvázujjaival és odaszegez a lapokhoz! Szinte érzed a maró koponyafesték illatát az arcodon, hallod a talpad alatt zörgő csontok ropogását, érzed Gideon pallosának súlyát és teljesen átjár a harci vágy, a tettrekészség.
A karakterek szintén zseniálisak. A szereplőket megszereted, a szívedhez nőnek, a végén úgy érzed, mintha a történet és te is csak velük lélegeznétek tovább.

Adott tehát Gideon, a nagyszájú, lázadó tanonc, akinek leghőbb vágya, hogy minél előbb elhúzza a csíkot a kilencedik házból, mivel irtózik magától a helytől, a benne élő szektatagoktól, a csontvázszolgáktól és természetesen úrnőjüktől, Harrowhark Nonagesimus Tisztelendő Lánytól is. Többszöri meghiúsított szökési kísérletét követően Harrow felajánlja Gideonnak a kiúthoz vezető utat, amelynek feltétele, hogy Harrow oldalán lovagként küzdjön az első házban kihirdetett Lyctori címért, amelyben az összes ház összeméri erejét. Elindulnak tehát a versenyre, melyben embert próbáló talányokat kell megoldaniuk, hogy megtalálják a kulcsokat és ráleljenek a titkok nyitjához. A próbák során a többi ház tagjaival együtt vállvetve küzdenek, felszínre kerülnek az érzelmek, különleges barátságok, kapcsolatok alakulnak ki, miközben a mélyben rejtőző förtelmes szörnyetegek gyilkolnak...
Izgalmakkal, fordulatokkal, badass szereplőkkel teli történet a nekromancia által újjáélesztett csontvázak világában. Merüljetek el benne bátran!
Még így a végén elmondom, hogy az LMBTQ szálat imádom benne, és nagyon adnám a Gideon-Harrow párost! Külön-külön is ütősek, a brutális erővel és kitartással bíró nekromanta és a bátor, pallosával és pengekesztyűjével halálos csapásokat mérő harcos!
Olvassátok, szeressétek!


3. V. E. Schwab: Gallant

Kép forrása: Saját
Azoknak ajánlanám a könyvet, akik szeretik a sötét hangvételű, néhol ijesztő, hátborzongató, rejtélyekkel teli fantasy történeteket egy belevaló főhőssel, aki nem riad vissza az árnyaktól és a sötétben megbújó holtak szellemeitől. Őszi olvasmánynak ideális! A borító és a könyvben lévő rajzok gyönyörűek, élmény volt nézegetni őket! A könyv éke a polcomnak!

Ebben a regényben a magány szinte tapintható. A főszereplő lány, Olívia nagyon különleges személy egy egyedi képességgel. Látja a szellemeket, illetve a halottaknak csak a töredékeit, ő ghúloknak hívja ezeket a lényeket. Rendszerint megpillantja őket a sötét sarkokban, az éj leple alatt, amikor az árnyak elűzik a nappali világosságot és beköszönt az alkonyat. Olívia nem tudja, hogy miért látja őket és hogy mit akarnak tőle. A szüleit sem tudja megkérdezni erről, mert az édesapjáról semmit sem tud, az édesanyja pedig elhagyta, így egy lányneveldében tengeti a napjait, és mivel kissé ijesztő a külseje és beszélni sem tud, így a többiek is kiközösítik. Egyetlen mentsvára édesanyja zöld színű, kopott, elnyűtt naplója, melyben elsőre egy téveszmés, őrültnek tűnő nő írásait olvashatjuk Olíviával egyetemben. A naplóban az anyukája kiköti, hogy maradjon távol egy bizonyos helytől, Gallantól. Azonban Olívia levelet kap, melyben arra kérik, hogy térjen haza Gallantba, az otthonába, ahol szükség van rá. A lány nekivág az útnak, azonban nem látják szívesen új otthonában és érzi, hogy valamit nem mondanak el neki…még a ghúlok is figyelmeztetni akarják a veszélyre, de persze egy makacs és kíváncsi főhősnőnél elengedhetetlen, hogy belesétáljon a csapdába…


4. Rebecca Yarros: Negyedik szárny

Kép forrása: Saját
Szeretnél igazi sárkánylovassá válni? Manőverezni a süvítő szélben a sárkányod hátán, kapcsolódni hozzá, érezni, ahogy áramlik köztetek a mágia? Véres csatákban győzedelmeskedni, hegyeket megmozgatni, dicsőségeket, sebhelyeket szerezni? Jól hangzik, ugye? Szerintem is. Persze arra senki sem figyelmeztet, hogy ahhoz, hogy ezt elérd, túl kell élned 4 évet a lovasok kvadránsában, egy olyan iskolában, ahol több az esélye annak, hogy idő előtt meghalsz, minthogy épségben kikerülj onnan. Először is, végig kell menned a Mellvéden, hogy egyáltalán bejuss a kapun. Viszont itt nincs ám kapaszkodó, csak az orkán erejű szél, és alattad a tátongó szakadék. Ha sikeresen átjutottál, és nem csúsztál bele a halálba, még vár rád pár izzasztó próba, köztük a Kihívások, ahol a többi diák simán elroppanthatja a nyakadat, ha nem vigyázol! A hab a tortán pedig a Vesszőfutás, aminél szintén otthagyhatod a fogad…és ezután következik a várva várt Cséplés, amely során a sárkányod jó eséllyel kiválaszt téged és kapcsolódik veled, rosszabb esetben szénné éget. Attól függ, hogy méltónak talál-e...


5. Lucy Clarke: A túra

Norvégia. Hegyek. Kristálykék, jéghideg hegyi patakok, tavak. Hófödte hegycsúcsok, sűrű, zöld, buja erdők, meredek kiszögellések, sziklás táj. Túrabakancs, hátizsák, víz, élelem, hálózsák, termós pulcsi, esőkabát, sátrak. Kell ennél több ahhoz, hogy 4 napra magad mögött hagyd a megszokott életed, a mókuskereket, az állandó ritmust, amit nap, mint nap követsz? Csak te, a barátnőid, a csend, a háborítatlan táj. A bakancsod alatt ropogó kövek zaja, a folyó sodrása, a csípős, hideg hegyi levegő, ami bekúszik a ruhád alá. A meredek dombok, az egész napos gyaloglás a zord vidéken, távol a civilizációtól, amikor elfelejtesz mindent és az a legnagyobb problémád, hogy a bakancsod feltörte a lábad, kócos a hajad, leizzadtál, ki vagy pirulva és sajognak a lábaid a megerőltetéstől. Amikor felérsz a csúcsra és letekintve kibontakozik előtted a lélegzetelállító táj és igyekszel magadba szívni mindent, amit csak be tud fogadni a szemed.

Liz, Maggie, Helena és Joni elindulnak szokásos, minden évben megrendezett közös nyaralásukra, azonban idén Liz nem a megszokott tengerpartot, strandot, koktélozást és lazulást választja, hanem a norvég hegyek meghódítását. Amint odaérnek a menedékházhoz, ahol első éjszakájukat töltik, mielőtt útjukra indulnának a vadonban, egy pár helyi lakos és egyben tapasztalt túrázó figyelmezteti őket a hegy veszélyeire, az időjárás szeszélyeire és hogy talán másik útvonalat kellene választaniuk. De Liz hajthatatlan, próbaválása űzte őt ide, hogy kitisztuljon a feje és átgondolja az életét, a házasságát Patrickkel, így a lányok mégiscsak belevetik magukat a vadonba. Arra azonban nem számítanak, hogy a vadonban az emberek kifordulnak önmagukból és ragadozókká válhatnak. Hogy talán nem a természetfeletti jelenlététől kell félniük, hanem az emberektől, akik követik őket. És hogy olyan dolgokra bukkannak, amit álmukban sem gondoltak volna és amitől tényleg menekülőre fogják. Egy évvel korábban eltűnt egy lány ezekben a hegyekben. Most ők tartanak arrafelé…


6. Kerri Maniscalco: Gonoszok királysága

Aki szereti az ACOTAR-t vagy a Vérből és hamuból-t, annak nagyon fog tetszeni ez a történet is! A hab a tortán, hogy a cselekmény Olaszországban játszódik, bepillantást nyerhetünk egy olasz család olasz éttermének forgatagába és ez pluszban megfűszerezi az alapból is izgalmas és lebilincselő könyvet! Boszorkányok, fekete mágia, pokolbéli hercegek, láthatatlan és nagyon is látható démonok, egy titkokat rejtő monostor, a család és testvéri szeretet ereje, félelem, rettegés, árulás, bizalmatlanság, szenvedély, szerelem, túlfűtött érzelmek jellemzik ezt a kötetet. A fejezetek felett csak úgy suhansz, szinte átszáguldasz a könyvön, annyira érdekel, hogy mi fog történni…

Adott egy démonvérű boszorkány, Emília, aki kitépett szívvel talál rá imádott ikertestvérére, Vittoriára és elhatározza, hogy bármi áron felderíti a gyilkos kilétét, hogy bosszút álljon! Miközben rátalál a monostorban testvérére, felbukkan Harag herceg, a háború démona, így Emília később megidézi Haragot, hogy számon kérje, miért gyilkolta meg a testvérét. Csakhogy nem Harag ölte meg Vittoriát, a háttérben sokkal bonyolultabb és összetettebb dolgok vezettek idáig…Emília megköti Haragot és védelmet kér, így összedolgoznak, hogy megtalálják a gyilkost, miközben egyre több boszorkány szívét tépik ki és egyre több pokolbéli herceg teszi tiszteletét a városban.

Nagyon jó volt ez a könyv, tényleg mindenkinek ajánlom szeretettel, aki szereti a pörgős, szenvedéllyel és jó sok bosszúvággyal átitatott fantasykat!


+1: Shea Ernshaw: Gonosz mélység

Egy ízig vérig boszorkányos történet, amely egy rejtelmes, ködbe burkolózó, hatalmas folyóval körülvett szigeten játszódik, ahová a férfiaknak végzetes lehet belépni, mivel minden évben elragadja hármójukat a várost és a kikötőt kísértő 3 női szellem, akik a városlakókat megszállva megölik és vízbe fojtják áldozataikat. Főhősnőnk a rejtélyes szigeten él édesanyjával, a világítótornyot működteti és csak hajóval tud bemenni a városba az iskolába, vagy akár bevásárolni. Alig várja, hogy itt hagyja a ködös lápvidéket, de édesanyját nem akarja magára hagyni és fenekestől felfordul az élete, amikor megjelenik egy helyes srác és munkát keres náluk. Annyira imádtam ezt a történetet, hihetetlen hangulata volt, izgalmas, teli csavarokkal! Gyönyörűen megírt történetet olvashattam!



Cozy, kedves, lélekmelengető, őszi hangulatú:

1. Ali Hazelwood: A menyasszony

Kép forrása: Saját
Amikor arról beszélünk, hogy megint jön egy vámpíros, vérfarkasos sztori, arra gondolunk, hogy jaj, ne már, lerágott csont, ugyan mi újat tudnának még az írók kitalálni? Hát gyerekek, itt a megoldás. :D Mert amit Ali csinál, az mindig valami új, valami formabontó, a hab a tortán pedig a beleszőtt humor és szarkazmus. Lowe megint a nagydarab, zöld (vagy inkább fehér?) szemű, hatalmas önuralomról bizonyosságot tevő farkasunk, Misery (imádom a nevét) pedig a lila szemű, magányos, de önfeláldozó és bátor vámpírunk, akik kényszerházasságot kötnek, hogy fenn maradjon a tartós béke a fajok közt. Persze ez nem ilyen egyszerű. Habár Misery már profin űzi az idegen területen való beilleszkedést, hiszen az emberek között kellett leélnie az életét, mint zálog, szintén a béke érdekében. Úgyhogy megszokta, hogy köpködnek rá (szó szerint), hogy utálkozva néznek rá, hogy sehol sem érzi magát otthon. De azt nem szokta meg, hogy egy idegesítő 6 éves kislány mindig a nyakán van, hogy neki kell vigyáznia eltűnt barátnője rühös macskájára, és hogy egy olyan közösség részesévé válik, ahol végre elfogadják és megszeretik őt. Ahogy a perzselő, mindent felemésztő szenvedély érzését sem szokta meg, amitől elakad a lélegzete, amikor újdonsült férje a közelébe kerül...


2. Sarina Bowen: Bittersweet - Keserédes

A könyvben minden van, amire az ember lánya vágyik: kültéri zuhanyszex; pia dögivel (a legkülönlegesebb, legegzotikusabb, organikus almaborok); egy mogorva, szakállas, izomkolosszus, dögös pasi; egy nagy, szerető család; az otthon érzése és Audrey szakácstudománya... Ugyanis főhősnőnk, Audrey séf szeretne lenni, egy általa elképzelt étterem vezetője, szóval a főztjeitől nem egyszer majdnem kicsordult a nyálam a könyv olvasása közben.
Na de miről is szól a könyv?
Audrey gazdag, megvan mindene, mégis magányos volt és nem volt önbecsülése sem, mivel édesanyja mindig is azt éreztette vele, hogy kész csődtömeg, nem ér semmit! Az álmát, hogy séf legyen, egyenesen elutasította, gyakorlatilag kitagadta a lányát! És sajnos Audrey első komolyabb párkapcsolata sem alakult valami jól, hiszen a barátja, (aki Griffin szobatársa volt) megcsalta. Így hát Audrey próbálta elkerülni azt a helyzetet, hogy közel engedjen magához bárkit is, hiszen nem akart sérülni. Így mikor a barátjával való szakítást követően a főiskolán lefekszik Griffinnel, évekig nem találkoznak, a lány úgy hiszi, Griffin is csak a buta, gazdag libát látja benne, akit jó megkettyinteni és kész. Csakhogy Griffin, a mi morcos, faragatlan farmerünk, akinek elhunyt az édesapja, így korán át kellett vállalnia az egész gazdaság irányítását, nagyon is odáig volt Audrey-ért. És persze a sors útjai ugyebár... Audrey egy híres étteremláncnál dolgozik, de egyelőre a konyha közelébe sem mehet, elküldik tehát Vermontba, hogy a helyi farmerek termékeit olcsón vásárolja fel és szállíttassa le az éttermeknek. Így találkoznak tehát újra...és innentől kezdve nem is mondok többet, csak annyit, hogy kérlek, olvassátok, mert nagyon-nagyon jó!
Ami várható tehát: jó sok almabor, egy farm, ahol mi is szívesen élnénk, egy család, akiket imádunk, egy pasi, akiért oda vagyunk, és nagyon-nagyon-nagyon jó kaják!


3. T. J. Klune: A suttogó ajtón túl

Kép forrása: Saját
Ez a könyv egyszerűen kedves, olyan, mint egy nagy, szeretetteli ölelés, egy vigasz, hogy ne adjuk fel a reményt, és hogy tanuljunk meg hinni a sorsban, a lehetőségekben! Az életünk egy utazás, ahol ugyan nem tudhatjuk, hogy mi vár ránk a túloldalon, de remélhetjük, hogy valami biztosan…Még most is nehéz összeszednem a gondolataimat, teljes mértékben a hatása alá kerültem a történetnek, mély nyomot hagyott bennem. Sokszor nevettem, de volt, hogy elszorult a szívem és sírtam, de mindvégig úgy éreztem, biztonságban vagyok. A teaház az ott lakókkal együtt a szívemhez nőtt, és végül mosollyal az arcomon raktam le a könyvet. :) 

Egy csodálatosan gyönyörű könyv szeretetről, gyászról, veszteségekről, újrakezdésről, önmagunk megismeréséről. A szívem csordultig telt, imádtam a teaházat (tuti, hogy a közeljövőben inni fogok borsmentateát :)), Hugot, Nelsont, Apollot és Meit is. Wallace karakterfejlődése hihetetlen volt, szerettem a fejében lenni, megismerni a gondolatait, érzéseit, önzetlenségét. 


4. Travis Baldree: Legendás latték

 

Kép forrása: Saját

Igazi léleksimogató olvasmány. Olyan érzés volt olvasni ezt a könyvet, mint egy hideg, téli éjjelen egy puha, meleg plédbe burkolózni…egy szeretetgombóc ez a kötet. Nagyon tetszett az írói stílus. 

A történet az 1300-as években játszódik egy Fövenypart nevű településen, melyet főhősnőnk, Viv választ magának letelepedési céllal. Viv egy harcos ork, aki eddig fejvadászattal, szörnyek leölésével kereste a kenyerét társaival, de belefáradt a harcba, és új életet akart kezdeni. Egy távoli városban lehetősége nyílt megkóstolni a babvizet (kávét), és annyira ízlett neki, hogy elhatározta, hogy kávéházat nyit azon a helyen, ahol a ley vonalak összeérnek (a birtokába jutott egy legendás kő, mely a tulajdonosának állítólag szerencsét hoz és a vonalak találkozásánál fejti ki a hatását. Viv mindent feltett a kőre, rábízta a döntést). A kő Fövenypartra vezette egy régi béristálló helyére, ahol munkához látott, hogy megépítse álmai kávéházát, a Legendás lattékat. 

Nagyon tetszett a könyv hangulata, érződik rajta, hogy a régi időkben játszódik: a macskaköves utcákkal, fogadókkal, szekerekkel, petróleumlámpákkal megvilágított sikátorokkal...

Ez a történet tényleg nem szól másról, csak az újrakezdésről, egy kávézó megnyitásáról és hogy egy véres múlttal rendelkező ork hogyan lel igaz barátokra. Mégis annyira kedves és olvasmányos, hogy egy percig sem bírtam letenni. Azért arra figyelmeztetnék mindenkit, hogy muszáj mellé egy kávét inni, még akkor is, ha nem kávézol! És a mennyei fahéjas csiga! Komolyan mondom, a fahéj és a sülő kelt tészta illata csiklandozta az orromat, annyira megkívántam, hogy szinte kicsordult a nyálam! És kedvem támadt nyitni egy kávézót is! :DDD

A Legendás latték egy nagyon kedves történet kitartásról, újrakezdésről, barátságról és egy bimbózó szerelemről. Nem egy csavaros, összetett írás, hanem egy habkönnyű fantasy, mellyel nyugodtan bekuckózhatsz a borús napokon. Sokat tanít arról, hogy higgyünk magunkban és tanuljunk meg bízni másokban.


5. Laurie Gilmore: A Pumpkin Spice kávézó

Kép forrása: Saját
Adott egy kisváros, Dream Harbor, ahová Jeanie azért költözik, mert egyrészt megörökölt egy Pumpkin Spice nevezetű kávézót a kisváros főútján, másrészt látta a főnökét, aki idejekorán szívrohamot kapott úgy, hogy ez senkinek nem tűnt fel…Nem akart ilyen életet magának, 7 éve csinálta ezt magával, a családot, barátokat elhanyagolta, csak a munkájának élt, egy robot volt ő maga is. Elhatározta, hogy új életet kezd és pont kapóra jött a kávézó és a költözés. A kisváros teljesen más, mint a nyüzsgő városi élet, itt mindenki ismer mindenkit és a lakók törődnek egymással, védelmezik egymást. Jeanie megismeri a helyi farmert, a flanelinges, magas, szakállas, mogorva Logant, akihez a kezdetektől fogva erős szálak fűzik, viszont Loganben még elég élénken él az emlék, amikor az előző barátnője faképnél hagyta az egész város szeme láttára, hogy visszameneküljön a nagyvárosi életbe, mert amit ő nyújtani tudott volna neki, nem volt elég…És van itt még más is: éjjeli kaparászások, egy betört ablak, folyton elromló berendezések…valaki szabotálni akarja Jeanie beilleszkedését.

Nekem nagyon tetszett ez a közösség, imádtam Logant, úgy, ahogy volt, a mi kis Szedermálnapiténket :D Jó volt a tanyán lenni, a két kecskével, a selyemtyúkokkal és az alpakával. Szerettem a kávézóban uralkodó pörkölt kávé és süteményillatot, az őszi fesztivált az almás fánkokkal, a fűszeres, tökös lattékkal és a karamellás almákkal. Az egész könyv idilli hangulatot áraszt, kedvem támadt tőle bekuckózni egy bögre forró kakaóval és egy puha pléddel. Tetszett, hogy ennyire összetartó a közösség, a baráti összejövetelek, a könyvklub, a városi gyűlés, a polgármester álmai. :D Teljesen együtt tudtam Jeanie-vel érezni, hogy egy ilyen helyre vágyott, ahol szerelembe eshet egy szexi farmerrel, igaz barátai lesznek, akikre mindig számíthat és egy saját, menő kávézója, amit imádnak az emberek. Annyira kellemes volt ez a könyv, egy könnyed kikapcsolódás. A hibái ellenére én szerettem, aranyos a történet, aranyosak a karakterek, a benne lévő állatok és néha jó lenne elmenekülni egy ilyen tanyára és az őszi naplementében forró almabort kortyolgatni egy szexi farmerrel, selyemtyúkokkal az ölemben. :)









2025. július 25., péntek

Sarah Beth Durst: Bűbájok boltja

Sziasztok!

A mai bejegyzésben Sarah Beth Durst: Bűbájok boltja című regényéről mesélek, amely az Agave kiadó gondozásában jelent meg gyönyörű szép, éldekorált kiadásban. A recenziós példányt itt is nagyon szépen köszönöm a kiadónak! :) <3 


Lássuk, miről szól a történet:

Kiela és barátja, Caz (aki egy rendkívül magas intelligenciával rendelkező, érző csokrosinda vagy más néven póknövény) a Félhold-szigetek Birodalmának fővárosában, Alyssiumban lakik a Fővárosi Nagy Könyvtárban. A városban kitör a forradalom és a lázadók minden épületet felgyújtanak, beleértve a könyvtárat is. Kiela és Caz épphogy megmenekül a lángok és a fojtogató füst elől. Öt ládányi varázskönyvet mentenek meg, így az értékes kötetek nem válnak a lángok martalékává. Hajóval hagyják el a fővárost, majd Kiela úgy dönt, hogy visszatér szülőfalujába, Caltreyba és elrejtőzik a szülei régi faházikójában a sziklaszirt tetején. Amint megérkeznek Cazzal, tudatosul bennük, hogy régóta elhagyatott a hely, nem vette birtokba az évek alatt senki, így nagyon sok tennivalójuk lesz, hogy lakhatóvá és otthonossá varázsolják a helyet. A házhoz tartozik egy elburjánzott kert is, a végében tüskés vadszeder bokrokkal.

„a mai napig az emlékezetében őrizte Caltrey szikláit, kertjeit és az ottani farmokat. A sziget egyetlen kis faluja, amelyet szintén Caltrey-nak hívtak, csupán három macskaköves utcácskából állt, volt benne egy vízimalom egy vízesés közelében, valamint egy iskola, amely egy régi istállóban kapott helyet. A lány a mai napig fel tudta idézni a hely látképét a lemenő nap fényében, maga előtt látta a háztetőkön lustálkodó szárnyas macskákat, és ott volt az orrában a hajnalra kisült, friss kenyér illata. Tavasszal vadvirág borított be mindent, ameddig a szem ellátott – a tetőket, a sziklákat, a mezőket. Télen pedig bolyhos, fehér takaróként fedte be a tájat a hó. Hányszor nézte a hópelyhek táncát a tengeren, kezében egy bögre forró csokival…"


Kielának valahogyan élelmet kell szereznie, ezért úgy dönt, hogy tesz egy kísérletet és megpróbál termést varázsolni a bokrokra, ami sikerül is, így hatalmas málnabokor ültetvénye lesz, amiből illatos és zamatos lekvárt tud főzni és el tudja cserélni a faluban más élelmiszerekre. Ahogyan szép lassan megismeri a falubelieket és a mindig segíteni akaró, lelkes szomszédját és annak tengeri lovait, Kiela ráébred, hogy a település egyre jobban hanyatlik. Mivel az uralkodó megtiltotta a varázslóknak, hogy látogassák a szigetet, így nem születik több tengeri csikó, akik segítenének a halászoknak halat fogni. Kevesebb a hal, így nincs mivel kereskedni, ezáltal elszegényedik a falu, az emberek éheznek. A gyümölcsösökben nem terem semmi, az erdő fái haldokolnak. A varázsviharok lerombolják a kikötőt, szétszaggatják a hajókat, tetőket szakítanak le, fákat csavarnak ki tövestől. Kielának támad egy remek ötlete. Igaz, illegálisan, de birtokol öt ládányi varázskönyvet, melyek a természethez kapcsolódó varázsigéket tartalmaznak. Úgy dönt, hogy Cazzal együtt kísérletezésbe fog és megpróbálja meggyógyítani a fákat, forrást fakasztani, segíteni a tengeri lovak megtermékenyítésében. Újra fel akarja virágoztatni a falut, de úgy, hogy mindez ne tűnjön fel az ott lakóknak, mert ha elfogják, lopásért és varázslásért kivégzik, ráadásul elkobozzák a felbecsülhetetlen értékű könyveket is. Kis lépésekben - akár lehetne ez is a mottója. Úgy dönt, hogy lekvárboltot nyit, mellette pedig elkezdi árusítani az "orvosságokat". Nem is számít rá, hogy mennyi veszély fog még rá leselkedni, miközben barátokra és szerelemre lel.

Az olvasó egy könnyed, kellemes, cozy fantasyt tarthat a kezében. Olvasás közben szinte érzi a sülő kenyér és a fahéjas csiga, a hűvös, sós tengeri levegő, az almavirágok és a készülő málna és áfonyalekvár illatát.


„Amint kiértek a fák közül a napfényre, Kiela az ég felé fordította az arcát, hogy érezze a reggeli nap simogatását. A tenger felől érkező szellő olyan frissítő volt, akár egy pohár jegestea, a víz finoman hullámzott, a hullámok tetején megjelenő enyhe fodrok pedig mintha csak egymással fogócskáztak volna. A távolban látni lehetett, ahogy a tengeri lovak átugráltak a hullámok felett.”

A kötet egy könnyed, nyári olvasmány (őszre is kiváló lehet egyébként, a bekuckózós időszakra ;)), úgyhogy nem egy eseménydús, pörgős, több szálon futó, bonyolult cselekményszálú történetet kell elképzelni, hanem egy mérhetetlenül kedves, szeretetről, reményről és talált családról szóló, tengerpart melletti, hegyekkel és erdővel körülvett kis faluban íródott mesét, amelyben a főszereplőnk szeretné a szülőföldjét ismét felvirágoztatni és bebizonyítani, hogy képes egymaga is megállni a lábán, ezért kipofozza a szülei régi otthonát és lekvárboltot nyit, miközben különleges varázskönyveket tanulmányoz, hogy segítsen a hely gyógyulásában. Számos falubeli a segítségére lesz ebben, mély barátságok és egy annyira édes szerelem szövődik, mint a friss, forró málnalekvár. :) Larran ménesgazda, a tengeri lovaival elvarázsolja Kielát, de amivel igazán leveszi a lábáról, az az, hogy a második napján a szigeten talál az ajtaja előtt egy tojással és friss fahéjas csigákkal megrakott kosarat vagy amikor Larran megjavítja a kéményét, mert aggódik a felszálló füst miatt vagy amikor felajánlja neki, hogy fából ácsol egy lekvártartó és egy könyvespolcot. Annyira édes ez a srác, nem lehet neki ellenállni, pedig Kiela egy ideig erősen próbálkozik...

Nagyon tudtam azonosulni a mindenki elől elzárkózó, introvertált könyvmollyal, aki teljesen sokkot kap a hirtelen emberáradattól, akik kíváncsiak az új jövevényre és szeretnék őt megismerni, úgymond befurakodnak a személyes terébe. Ez egy darabig rendkívül feszélyezi a lányt, de aztán szép lassan ráébred, hogy elkezd kötődni ezekhez az emberekhez és várja, hogy a házában és a kertjében lézengjenek és együtt töltsék az időt egy hűsítő gyógynövényes teát kortyolgatva és pár frissen sült, lekváros zsemlét majszolva. Egy igazi összetartó családdá növekszik a kis társaság, így Kiela és Caz megtanul beilleszkedni és végre igazán otthon érezni magát.

A könyv borítójára érdemes lenne kitenni egy figyelmeztetést, miszerint olvasás közben súlyos cukortúladagolást kaphat az olvasó, ugyanis a történet tele van ínycsiklandozó péksüteményekkel (rengeteg fahéjas csigával és a hely specialitásával, a halas pitével), meleg, frissen sült, ropogós héjú kenyérrel, házi készítésű málna, cseresznye, alma és áfonyalekvárral (amikor megízleled, szinte felrobbannak az ízek a szádban!) és frissen szedett tojásból és paradicsomból összedobott reggelivel. Garantált, hogy a kötet olvasása közben csorogni fog a nyálad és azon fogsz morfondírozni, hogy milyen süteményt készíts a saját konyhádban. Alig várod majd, hogy a ház édes süteményillatot árasszon, és a könyv olvasása közben csipegesd a könnyed és vajpuha tésztájú, édes vanília illatot árasztó, enyhén savanykás, zamatos áfonyával töltött süteményed. Annyira cozy ez a könyv, én teljesen beleéltem magam a sütésbe, az olvasási időtartam alatt készítettem vaníliapudingos, kakaós és házi kajszilekváros palacsintákat, valamint áfonyás muffint is, amelybe a gyümölcsön kívül áfonyalekvárt is tettem. Habár már befejeztem a könyvet, nem tartom kizártnak, hogy a jövő hét folyamán még készülni fog valamilyen sütemény, mondjuk egy málnatorta vagy egy kis fahéjas csiga. :) Aki szeret sütni, biztosra veheti, hogy nem fogja tudni megállni, hogy ne készítsen valami finomságot, ezzel is közelebb kerülve a könyv történetéhez és hangulatához. Amikor a könyvben is fellelhető illatok elárasztják a házat, az olvasó úgy érzi, mintha belecsöppenne Caltrey hegyekkel körülvett kis falujába, bekerülve ezáltal a könyv lapjai közé ebbe a varázslatos világba és vissza sem akarna térni onnan.


Mire számíthatsz, ha kikötsz Caltrey szigetén?

Szárnyas macskák lustálkodnak a napsütötte háztetőkön elnyúlva; tengeri lovak szelik a habokat az öböl kellemesen hűs vizében; élénkpiros, zamatos málnák teremnek a kert végében elburjánzott málnabokrokon; levendulacsokrok lógnak a konyhapult felett. Erdei szellemek/faőrzők bújnak meg a hatalmas fenyőfák árnyékában; megcsillan a napfény a sellők pikkelyes uszonyain a kikötő facölöpjei között; hártyás szárnyak rajzolódnak ki egy hegyi vízesés mögött. Mágia itatja át a völgyet; porcukor száll a levegőben Bryn pékségében; ódon varázskönyvek és frissen ácsolt fa illata kelt otthonos érzést a sziklaszirt tetején lévő kis faházikóban.


Napfényben rubinként szikrázó málnalekvár; egy rendszerető póknövény; tengeri lovak hátán vágtázás a langyos tengervízben a naplementében. A sziklafal tövében növő rózsabokrok; liszttel hintett, ázott szárnyas macska; virágeső az égből; a távoli szigetekre lecsapó viharok.


Negatívumként kiemelném a könyv terjedelmét. Úgy vélem, hogy a 480 oldal sok, a vége felé úgy éreztem, hogy az írónő indokolatlan konfliktusokat teremt csak azért, hogy még elidőzhessen a karakterekkel ebben a varázslatos világban (amit egyébként teljes mértékben megértek), viszont a cselekmény több helyen ellaposodik és úgy érezzük olvasás közben, hogy csak nyújtják, mint a rétes tésztát. Ha kb. 150 oldallal kevesebb lenne, az sokat javítana a helyzeten. Ettől függetlenül imádtam olvasni, a hangulatteremtés nagyon ütős a sok édeséggel, mágikus lénnyel, a sziget földrajzi elhelyezkedésével a sziklás hegyekkel körülvett völgyben, tengerparttal határolva, illetve a nagyon kedves, önzetlen karakterekkel, akik kiállnak egymásért és megvédik a sajátjaikat (tisztelet a kivételnek persze. Igen, rólad beszélek, Fenerer, te zsémbes vénember).

Ha egy minden szempontból édes, bekuckózós, sütemény- és tengeri szellőillattal teli történetre vágytok, ahol rengeteg lekvárt főzhettek, meglovagolhatjátok a tenger hullámait egy hippokamposz hátán ülve, félig kiszáradt fákat gyógyíthattok, ősrégi könyveket bújhattok és sok-sok fahéjas csigát és lekváros kenyeret ehettek egy vidám társaságban, akkor olvassátok el a Bűbájok boltját! Éke a polcnak és gyógyír a léleknek! <3