A. G. Slatter: A Holtak grimoárja

Sziasztok!

Az alábbi ajánlóban A. G. Slatter: A Holtak grimoárja című regényéről olvashattok, amely a Metropolis Media kiadónál jelent meg. A recenziós példányt itt is nagyon szépen köszönöm a kiadónak! :) <3 

Képek forrása: Pinterest

Saját kép

Fülszöveg:

Mihez kezdesz, ha egy boszorkánycsaládba születsz, de nincs benned varázserő?

Sok évvel ezelőtt Silverton városa a pusztulás szélére került, de megérkeztek a Briar boszorkányok, akik varázserejüket a város védelmére használták. A család matriarchájának váratlan halálával azonban elérkezett a változás ideje.

A varázserő nélkül született Ellie mindig is kívülállónak érezte magát, míg rá nem jött, hogy van egy különleges képessége: látja a halottakat, és beszélni is tud velük. Ők a várost védelmező boszorkányfamília legsötétebb titkairól: gonosz varázslatokról, gyilkosságokról és elveszett mágianaplókról mesélnek neki.

Amikor Ellie megérti, hogy a falakon kívül leselkedő ellenségnél nagyobb veszélyt jelentenek a hatalom birtoklásáért küzdő családtagjai, döntenie kell: kiben bízhat, és ki akarja elpusztítani mindazt, amit a Briar boszorkányok felépítettek.

A csonthárfa dala és A tövisek útja díjnyertes szerzőjének új gótikus meséje szellemekről, boszorkányokról, halálos titkokról és múltbeli bűnökről.

Silverton. Egy város, amelyet a Briar boszorkányok és leszármazottaik védelmeznek évszázadok óta a peremvidékeken élő Pióca emberektől és az egyháztól. Ez a hely különleges, hiszen átitatja a mágia, amely vibrál a levegőben, gyógyírt és békességet hoz az itt letelepedő emberek életébe. Az itt élő, köztiszteletnek örvendő boszorkányokat senki sem fenyegeti, nem égetik meg őket máglyán, szabadon gyakorolhatják a varázslataikat, fejlődhetnek, kiteljesedhetnek. Itt él Ellie Briar unokahúgaival, Audrával és Eirával, valamint a nagymamájukkal, Giselával. Ellie-t senki sem veszi komolyan, az emberek nem igazán tisztelik, unokatestvérei pedig rendszerint gúnyt űznek belőle, ugyanis Ellie-ben nem mutatkozott meg az adottság, sajnos semmilyen varázslatra nem képes, akárhányszor vágta is fel az előző intéző, Maud a csuklóját, hogy vért fakasszon, megfizetve ezáltal a vörös árat. Ellie csuklóját számtalan heg csúfítja, amelyet a Silvertont körülvevő erdőben lévő kőoltárra folyattak, hátha mégis megmutatkozik a lányban a boszorkányok vére. Ellie azonban üres héj maradt, ennek ellenére nagyon fontos tisztséget kell betöltenie a Briar boszorkányok között, ő lesz ugyanis a soron következő Briar boszorkány intézője. Ellie-t gyerekkora óta kiképezték erre a tisztségre, arra azonban nem számít, hogy a vártnál sokkal korábban kell hivatalba állnia, ugyanis nagymamája, Gisela váratlanul elhuny, így Audra válik a következő Briar boszorkánnyá, életbe léptetve ezzel Ellie intézői jogkörét...Ellie a nagymamája halála előtt elindul a külső tanyákra, hogy megbizonyosodjon arról, hogy minden rendben van a gazdaságokkal és az ott élő emberekkel, azonban furcsa dolgokat tapasztal. A legtöbb tanya elhagyatott, az emberek sebtében távoztak, a jószágok is hiányoznak. Amikor Ellie hazatér, beszámol unokahúgainak a hátborzongató fejleményekről, így Audra elindul, hogy felderítse a rejtélyt. Nagymamája temetésén Ellie elesik és beüti a fejét, csúnya, vérző sebet szerez, amely átitatja a holtak földjét. Ezután azonban különös dologra lesz figyelmes, ugyanis elkezdi látni a holtakat, akik között megjelenik ük-ük-ük üknagyapja, Sandor Briar is, aki érdekes információkkal látja el a lányt és miközben Ellie a holtak szószólójává válik és megalkotja a Holtak Grimoárját, olyan titkokra, árulásokra és gyilkosságokra derül fény, amely alapjaiban rengeti meg Ellie hitét a saját rokonaiban. Miközben valami megtámadja a külső tanyák lakóit és lemészárolja az állatokat, Silverton háztetőin egy melin randalírozik, akinek nevet kell adni, mielőtt eltemetik, a holtak egyre több kérést fogalmaznak meg Ellie irányába és ott van még Dai Carabhille ügye is, aki miatt a melin éjszakánként terrorizálja a város lakosait, és mindennek tetejébe még egy istenkutya is érkezik Silvertonba... Ellie olyan slamasztikában találja magát, amelyből nincs kiút...Ki az áruló? Ki fenyegeti a Briar boszorkányok jó hírét? Ki gyilkol ártatlanokat és mocskolja be vérrel a kezeit? Ki mozgatja a szálakat? Mi történt a múltban? Igazak a kandalló melegénél elsuttogott mesék és mondák, vagy az igazság sokkal fájdalmasabb, mint amivel szembe tudunk nézni? Ki ez az ismeretlen pap, aki a legnagyobb zűrzavarban érkezett a városba és mit akar? És miért követi Ellie-t egy bagoly? 

Elhagyatott házak poros levegőjének mozdulatlansága; halálos, természetfeletti csend a külső tanyákon; holtak érintésének nyomán maradt hidegérzet a tenyér közepén; vérvörös rubinnal ékesített gyűrű csillanása; szenteltvíz sistergése a gonosz szellemeken; fafeleség lángolása az éjszakai erdő mélyén tartott ünnepségen; a Holtak Grimoárjának vérvörös tintával teleírt lapjai; halva született gyermek gonosz kacaja és jéghideg érintése; turmalin nyakláncok és védőbűbájok; árulás, tömeggyilkosságok, rengeteg titok, amely napvilágra kerül. Kóborló szellemek; véráldozatot követelő rituálék; rettegés az istenkutyáktól; a Briar Boszorkányok öröksége. Nyirkos börtöncella; mesék, amelyek végigszövik az egész gyermekkort; magyalbot és nyelvtövis. 

 

Ismét egy lenyűgöző, sötét mese A. G. Slatter tollából. Hagyd, hogy magával ragadjon a varázslat és elrepítsen Silvertonba, ahol boszorkányok uralkodnak, alakváltók tollainak suhogását hallod a levegőben, és ahol létrejött egy grimoár, amelyben lejegyzik a holtak bűneit és amelyben súlyos titkok tárulnak fel...Fel mered lapozni? ;) 

Nagyon tetszett a kötet, amelyre bevallom őszintén, számítottam is, hiszen az írónő korábbi művei (a Csonthárfa dala, a Tövisek útja) is lenyűgöző gótikus fantasy világokba kalauzoltak el, ahol le is cövekeltem és hagytam, hogy a történetek magukkal sodorjanak és magam is elvesszek a régi mesékben, a sötét, hátborzongató erdőkben és az örvénylő mágiában. Nagyon tetszettek a kötetben lévő mesék, ahogyan az írónő fantáziája által szépen, lassan sodródtunk a múltban és ahogyan a rejtélyek megoldása kibontakozott előttünk. Meglepett a végkifejlet, habár véleményem szerint kicsit gyors volt, hirtelen pár oldalon keresztül megoldódott az összes rejtély, feltárult a múlt, elsimultak a viszályok. Amit még hiányoltam, a Piócaemberek részletesebb bemutatása. Szinte semmilyen információt nem kaptunk róluk azon kívül, hogy nem tudnak a városba bejutni a Briarek védővarázslatai és a védőkövek miatt, és hogy emberi vérrel táplálkoznak. Ez a hiányosság azonban csöppet sem vont le a regény értékéből, nagyon élvezetes olvasmány tele rejtélyekkel, titkokkal, mágiával, borzongással. Ajánlom a kötetet a gótikus, sötét fantasyk kedvelőinek, akik szeretnének egy csipet boszorkányságot és varázslatot csempészni a mindennapjaikba! ;)