Iris Dawn: L, itt vagyok

Sziasztok!

A mai bejegyzés egy nagyon tehetséges magyar írónő első könyvéről fog szólni. :)

Muszáj felhívnom a figyelmet erre a könyvre, mert annyira jó volt olvasni! Igazi behúzós, merész, vagány, maffiás-romantikus. Olyan falod a lapokat fajta, vérpezsdítő, akciódús, szexi. ;)

Igazából pont azt kaptam ettől a regénytől, amire számítottam. Szórakoztatott, megnevettetett, izgalmas volt (néha sírtam is egy kicsit). Szó szerint daráltam, nem bírtam abbahagyni az olvasását. Minden megvolt benne, amit egy igazán jó könyvtől elvár az ember. Ez nem egy rózsaszín, habos-babos, cuki történet, itt ravasznak, okosnak és elég dörzsöltnek kell lenned, hogy túlélj. 

"– A pokolnak sok bugyra van, és csak most léptél be az elsőbe!"

Két opció van: vagy kőgazdag vagy és minden a tiéd, vagy a gettóban rohadsz éhezve, napról-napra élve. Ahol El él, ott hamar megtanulsz a hátad mögé nézni és elrejtőzni az árnyak között. A területért maffiacsaládok marakodnak, terrorban tartva a lakosságot. El itt éli mindennapjait, vigyázva szeretteire, miközben megpróbál túlélni. És elég jól megy neki, hiszen kitűnően beleolvad bármilyen környezetbe és nála jobb tolvajt keresve sem találni.

"– Nagy a szád és merész vagy, de ez most csak bajt hozhat a fejedre!"

Így ismeri meg Tristen Wallacet, aki munkát ajánl neki. És Sean Borrowt, akihez szintén hozzáfűzik a sors fonalai.

"– Idiótákkal vagyok körülvéve, és közülük a legtökösebb egy szaros tizenéves!"


"– Nincs az a hely… – dörgi Borrow csendesen. – Ahová ne mennék el érted! Értesz engem?!"

Figyelmeztetés: a könyvet úgy kezdd el olvasni, hogy ne nagyon legyen semmi dolgod, mert hamar a cselekmény sűrűjében találod magad és onnan nem keveredsz ki egyhamar. Folyamatosan történik valami, veszedelmes küldetések, lopások, csavarok (olyan emberek válnak árulóvá, akikről meg sem fordulna a fejünkben…). Az egyik pillanatban még egy nyugis beszélgetés közepén tartasz, a másikban már pisztolyt fognak a fejedhez…lássuk, hogy keveredsz ki a helyzetből viszonylag ép bőrrel…

A szereplőinket folyamatosan kell félteni, ők nem ismerik a nyugalmat és a pihenést…El egy igazi belevaló csaj. Imádtam, amikor háztetőkön ugrált és méregdrága órákat lopott el egy bizonyos durcás milliomostól. :'D Wallace pedig egy nagyon szexi nagyra nőtt gyerek, akit néha nem árt megnevelni. :'D Imádom, ahogy Ellel húzzák egymás agyát. Borrow pedig elrabolta a szívem. Úgyhogy sorry, de #teamBorrow. Totál beleszerettem a gyerekekbe, a házba, a kutyákba és mindenbe, ami Borrow. És hát a külseje sem elhagyagolható. Ki nem szeretné ezt a nagydarab, tetkós, szőke motoros férfiállatot? Akinek vajból van a szíve, de ha kell, keményen odavág? Nincs ilyen??? Mindjárt gondoltam…;) ❤

Szóval ha szeretnétek egy izgalmas, pörgős maffiasztorit olvasni egy badass főhősnővel, aki nem riad vissza semmitől és hangtalanul lopózik háztetőkön és szexi férfiakkal, akik védik a saját területüket, de néha nem restek vérrel bemocskolni a kezüket (bocsi Tristen, Ransomnál biztos lesz kézfertőtlenítő :'D), akkor olvassátok el ezt a könyvet mihamarabb! Tényleg csak ajánlani tudom, nagyon jó, letehetetlen, olvasmányos!

És....HAMAROSAN MEGJELENIK A FOLYTATÁS, ami a szexi, durcás milliomosunkról, Tristenről fog szólni, úgyhogy a helyetekben minél hamarabb lecsapnék az L-re, mert nem kell sokat várni és újra belevethetjük magunkat ebbe a világba! :)

Az L-t meg tudjátok vásárolni e-könyv formájában a Líra, Libri, Bookdreams és Dibook oldalán! :)

Ebben a tikkasztó hőségben igazi frissítő élmény, ne hagyjátok ki! ;)

Katherine Arden: A medve és a csalogány

Sziasztok!

Lassan tombol a nyár, alig vártuk a jó időt, vízpart, jeges limonádé, napozás a kertben egy jó könyvvel...Jól hangzik, ugye? De tudjátok, hogy mi tud igazán lehűteni és felfrissíteni egy forró nyári napon? Amitől megborzongsz és hirtelen jólesősen fázni kezdesz? Egy olyan fantasy, ami az orosz mondavilágból merített ihletet és amiben olyan hideg van, hogy megfagy a leheleted a levegőben.

"– Kérlek! – suttogta Vászja. – Fázom.

– Itt minden hideg – felelte az.

– Hol vagyok?

A férfi megvonta a vállát.

– Az északi szél mögött. A világ végén. Egyáltalán sehol."

A mai bejegyzésben Katherine Arden: A medve és a csalogány (az Északi erdő legendája trilógia első kötete) című könyvéről hoztam nektek egy értékelést, hátha sikerül kellőképpen lehűlnötök ebben a zord, téli erdőben íródott orosz mesétől. Engem teljesen elvarázsolt, a mai napig érzem Morozko, a fagydémon hideg leheletét az arcomon, a hókristályokat a bőrömön, a csontig hatoló hideget a végtagjaimban és a kandalló aranyló melegének simogatását egy zord időben történt bolyongás után. Remélem, nektek is bekúszik a bőrötök alá ez a történet!

Egy csodálatos, zord, kegyetlen, gyönyörűséges mesét olvashattam, ami teljesen magával ragadott! Imádtam elmerülni a világban, amit az írónő alkotott, ki sem akartam szakadni belőle egy másodpercre sem! Nagyon megszerettem Vászját, a zöld szemű, vadóc, élettel teli főhősnőnket; a házat, istállót és az erdőt védelmező démonokat; a fagyos szelet és hófuvallatokat hozó fagydémont! Szinte éreztem a fogat vacogtató, minden érzéket zsibbasztó, kegyetlen hideget, az erdő védelmező csöndjét, a fenyők illatát, a kemence melegét és a mesék hipnotizáló erejét!

Vászja különleges kislány, ugyanis látja a ház körül élő démonokat, akikről öreg dajkája, Dunja mesél a gyerekeknek lefekvés előtt. Az emberek kenyeret hagynak a kemence előtt a Domovojnak, félnek a folyó közelébe menni, nehogy berántsa őket a vízi nimfa, a Ruszalka, és az istállóban is gondoskodnak a házillatok őrzőjéről, a Vaziláról, azonban hitük szerint ezek a teremtmények csak mesebeli lények.

Vászja azonban beszél a démonokhoz, erősíti őket, a démonok cserébe megígérik neki, hogy nem bántják az embereket. Amint felnő, Vászjának feleségül kell mennie egy férfihoz és gyermeket kell szülnie, ahogy ez általánosságban a nők sorsa egész Ruszban, nemcsak a vad északon.

Vászja azonban nem akarja ezt a sorsot, nem akar egy kiszolgáltatott, bezárt nő lenni, és vad természetével és furcsa viselkedésével el is üldözi kérőjét.

Az erdő melletti kis falucskába egy pópa érkezik, Konstantin atya, aki kivívja magának a falubeliek rettegéssel vegyes tiszteletét és elkezdi hirdetni az igét. Az emberek megfeledkeznek házi démonaikról és nem ajándékoznak nekik több élelmet, a démonok gyengülni kezdenek.

Eközben az erdőben éledezik és erősödik a medve, a káosz és pusztulás, a viharok hozója, akinek feltett szándéka, hogy az erős Vászja segítségével kiszabadul fivére, Morozko, a fagydémon köteléből és elszabadítja a pusztulást.

Konstantin rájön, hogy igéjének hirdetésének hitelességét csakis Vászja akadályozza, így elhatározza, hogy zárdába küldeti a lányt.

Eközben az emberek rettegnek, éheznek, falutüzek keletkeznek és a földből kikelnek a halottak, eljönnek szeretteikért…

A falubeliek úgy gondolják, hogy minden bajnak Vászja az okozója, így kénytelen az erdőbe menekülni. A fagyhaláltól és a rettegett medvétől Morozko, a fagydémon menti meg, befogadja otthonába, a fenyőligetbe, hogy a lány újra erőre kapjon. Egy szárnyas lovat, Csalogányt ajándékozza a lánynak, aki hálás szívvel fogadja az ajándékot. Ezt követően kitör a káosz, a medve kiszabadul és kezdetét veszi a harc…

Nagyon különleges könyvet tarthat az olvasó a kezében, szinte megelevenednek az orosz népmesék, érezzük a csípős szél hideg illatát, szinte halljuk, ahogy talpunk alatt roppan a friss, gyémánt fényű hó, érezzük a fagydémon hűvös, fagyos leheletét az arcunkon… a kemence melegénél elveszünk a régi mesékben, miközben a földöntúli lények mindvégig ott vannak velünk. Mire a könyv végére érünk, magunk is azt kívánjuk, bárcsak rátalálnánk az elvarázsolt erdőre és megpillanthatnánk a fagydémon házát és beléphetnénk biztonságos melegébe.

Alig várom, hogy a kezembe vegyem a második kötetet és olvashassam! Alig pár perce tettem le a könyvet, de újra be akarok lépni az örök fagy világába, hogy folytathassam Vászja kalandjait!

Olvassátok és szeressétek ezt az orosz mondavilágba elkalauzoló középkori mesét, amiben démonok, upírok, boszorkányok vannak, kegyetlen, fogvacogtató hideg, egy veszedelmes erdő, amiben rettegsz, de védelemre is lelsz és egy badass főhősnő, akit megérint a fagy, mégis túléli!

John Gwynne: A rettenet árnyéka

Sziasztok!

A mai bejegyzés egy véres csatákkal teli, viking ihletésű fantasyról szól, amely a Fumax kiadó gondozásában jelent meg.

John Gwynne igazán ért ahhoz, hogy a könyvei hogyan rántsák magukba az embert, hogy aztán teljesen megrendülten, csatáktól felhevülten, csatamedvék és ordas farkasok fülsüketítő üvöltésétől kísértve lökjék vissza az olvasót a valóságba.

Az összes John Gwynne könyvet el akarom olvasni, ami valaha megjelenik!!! Annyira hozta ez a kötet is az elvárt színvonalat! A véresküdtek után tudtam, hogy ez a regény is ütős lesz, és nem csalódtam!

Van itt minden, mint egy jó bazárban: medvéket megülő óriások, hatalmas ordas kopók, beszélő varjak, Drassil (a hely, ahol a Ben-Elim és csatlósai, a Fehér Szárnyak állomásoznak), a Csontormok helység lábánál, a csontig hatoló hidegben járó prémvadászok, fehér szárnyú Ben-Elim harcosok, denevérszárnyú Kadoshim démonok, és láncinget, csatabárdot, lándzsát viselő viking harcosok.

Véres csaták, politika, bosszú.

A történetet 4 szemszögből követhetjük:

Sig, a Dun Serenből származó óriás harcos nő, aki társa, Pöröly hátán ülve indul északra, hogy megkeresse egykori kardtársának és barátjának fiát, Dremet.

Drem, aki apjával él egy tanyán és prémvadászattal, csapdák állításával, vándorlással töltik a napjaikat, mígnem széttépett holttesteket nem találnak az erdőben. Olin, Drem apja úgy érzi, elérkezett az idő, amikor már hiába állnának tovább, a végzetük utoléri őket, így mikor találnak egy mágikus, fekete csillagkövet egy általuk ásott szarvascsapdában, az apja kardot kovácsol a kőből és megtanítja Dremet a kardtáncra. Szüksége is lesz rá, hiszen Kergardba, a tanyához legközelebbi városba új emberek érkeznek, akik fenik rájuk a fogukat.

Riv, aki Drassilban született, a Ben-Elim központjában, ahol a régi háború két megmaradt harcosát őrzik egy csillagkőbe zárva. A Kadoshim démonok kaput nyitottak a világukba, a fehér szárnyas harcosok, a Ben-Elim pedig követte a Kadoshimet és megállították a vérengzést. Riv szeretne a Fehér Szárnyak közé kerülni (Ben-Elim által képzett harcos osztagok), azonban az ereiben lappangó düh meggondolatlan cselekedetekre készteti, így a végén menekülnie kell.

Bleda, a Sirok lovas klán hercege, akit 10 évesen ragad el a Ben-Elim, hogy saját harcosukká képezze, sok mindent tapasztal a kiképzés során, és habár elrendelik kényszerházasságát az ellenséges klán hercegnőjével, a szíve Rivhez húzza.

Ezt a könyvet nem lehet letenni!!! Olyan izgalmas és magával ragadó, annyi minden történik, közben úgy megszerettem a szereplőket, hogy együtt izgultam velük. Ahogy haladtam a vége felé, csak úgy záporoztak rám a bevitt ütések (csavarok). Végigizgultam, hitetlenkedtem, sírtam!!! Kell a folytatás most azonnal!

Jay Kristoff: Vámpírbirodalom

Jay Kristoff: Vámpírbirodalom

Sziasztok! A mai bejegyzésben az egyik tavalyi kedvencem hoztam el nektek, egy nagyon egyedi világépítésű, erős karakterekkel dolgozó, brutális cselekményű vámpíros fantasyt, amelyet megfűszerez a rengeteg humor.

„[…] És tudod, mi volt a legrosszabb? Mitől fagyott belém a húgy?
– Hogy Danton kétségkívül a nyomotokban loholt? – kérdezte Jean-François. – Hogy semmit nem tudtál az álarcos dérvérről, aki mindennek dacára mindent tudott rólatok? Hogy az Inkvizíció kétségkívül még mindig vadászott rátok, pedig az Ūmdir óta semmi nyomuk?
– Dehogy! – legyintett az ezüstszent. – Fogytán volt a vodkám.”

Tavalyi top3-ban kiemelt helye van! Végre egy igazi véres, izgalmas, humoros, letehetetlen fantasy! 800 oldal? Mi az, ha ennyire lehet élvezni egy könyvet? :'D Minden első osztályú, a hangulat, a helyszínek, a karakterek, a történetvezetés. Nem lehet belekötni. Elgondolkodtató, sokat lehet vitatkozni a könyvben megjelenő vallásról vagy inkább vallási fanatizmusról. Érdekes, hogy itt is mekkora tért hódított a kereszténység, a pogány Istenekben való hit szentségtörésnek bizonyult, csak az egy Isten, a Megváltó Urunk, a Szűzanya és a Mártírokban való hit bizonyult igaznak és mindent elsöprőnek. És ha ennek ellenére nem vagy biztos még mindig az Ezüstrend híveinek szavaiban, akkor mi sem támasztja alá ezt jobban, mint hogy a Naphalál sújtotta vidékeket a Szent Grál szabadíthatja fel, amely egy „kehely”, amelyben egy mártír felfogta a Teremtő vérét. Merthogy 27 napja örök sötétség borult a világra, a felkelő nap csak sápadt derengés, a nappalok hamuszínűek, minden növény és állat elpusztult, a kopár erdőkben csak világító gombák és eltorzult vadak vannak.
A falvakat, városokat ellepik a dérvérek, a boszorkányok, a ványadtak. 4 vámpírvérvonal uralja a területeket és visszaszorításukra az Ezüstszentek (felesküdött harcos félvérek (kesevérek)) indítanak hadjáratokat, melyekből véres csaták keletkeznek.

Főhősünk kesevér, ezáltal mikor először előtör vérszomja, az Ezüstrend tagjai magukkal viszik San Michonba, az ezüstszentek legendás kolostorába, ahol kiképzik és harcost faragnak belőle, aki az Úr kegye által, hitében fényesen ragyogva kaszabolhatja a vámpírok seregeit. Gabriel itt töltött évei kemények, de mire elkészül az egész felső testét beborító, ezüst tintával készült tetoválása, legendás harcos válik belőle. Mivel folyton bizonyítani akar, így keményen küzd, hogy ő legyen a legjobb kardforgató. Habár forró vére és lázadó, makacs természete miatt sokszor nagy slamasztikába kerül, a végére kiérdemli a Fekete Oroszlán nevet, melyet félve suttognak a vámpírok. A kevélység, mely mindig is bűne volt, okozza végül a vesztét. Gabriel a kolostorban megismeri a Szent Nővérek növendékét, Astrid Renniert, akihez az első pillanattól erős vonzalom fűzi. Titkos viszonyuk azonban kitudódik, így száműzöttekké válnak, miközben Astrid a gyermeküket hordja a szíve alatt. Csakhogy Gabriel de León nem bújhat el a sötétség elől, Fabien Voss, az Örök Király véres bosszút tervez ellene az ikrek csatájánál lemészárolt lánya, a Rőt Rettenet miatt…Gabriel immár hitehagyottként elindul, hogy végezzen az Örök Királlyal, így találkozik Astrid egykori barátnőjével, Chloéval és szedett-vedett csapatával, akik a Szent Grált kutatják. Chloé megígérteti Gabriellel, hogy egy bizonyos pontig elkíséri a csapatot és védelmezi őket az út során. Itt ismeri meg Diort, a nagyszájú csatornapatkányt, akivel folyton egymás idegeire mennek, de a végén mégis összekovácsolódnak. Gabriel végül visszatér San Michonba, egykori otthonába, a nyugalma azonban nem tart sokáig, a látogatás hamarosan vérengzésbe torkollik.
3 idősíkban íródott a történet, a múltban, a kiképzése alatti kamasz években; szintén a múltban, mikor a csapattal kutatja a Grált, illetve a jelenben, amikor már 36 éves és egy Chastain vérvonalból származó krónikásnak meséli el a történetét.

A kötetben végig követhetjük, hogyan alakította Gabriel hitét az élete. Hogy bűne a kevélység volt, hőssé akart válni, büszke, makacs, ambíciózus volt, hite keresztülragyogta a ványadtak seregét. Érdekes volt látni, hogy mekkora elsöprő ereje van a hitnek, a vallásnak. Aztán azt is láthattuk, hogyan törte meg az élet a fekete oroszlánt, a brutális harcost, akinek a nevét a legerősebb vámpírok is rettegték, és végül hogyan vesztett el mindent, a hitét, önmagát. Majd végül hogyan állt fel mégis és kezdett újra hinni valami másban, ami visszahozta az életbe.
A könyv mindamellett, hogy véres és néhol brutális, roppant szórakoztató. Rengeteget nevettem olvasás közben, ahogyan a szereplők oltogatták egymást, csupán a hasonlatokért megéri elolvasni a könyvet! Az író ezzel tökéletesen ellensúlyozta a trancsírozást. :D
Gabriel de León, a mocskos száddal, a tetoválásaiddal, Hamvfalóval, a hosszú fekete hajaddal és szexi kisugárzásoddal teljesen elvetted az eszem és remélem, még sokáig kalandozhatok veled!
Megemlíteném még Aaron de Costét is, akivel Gabriel az elején nem jött ki túl fényesen, de aztán mégis egymás testvérivé váltak az éjszakában. Aaron, imádlak, te kis szaros! :'D

Összegezve, ha egy véres, néhol kegyetlen, de közben humorral teli, karakterközpontú történetre vágysz, akkor ajánlom figyelmedbe a Vámpírbirodalmat!

Alix E. Harrow: A Starling-ház

Sziasztok!

A mai bejegyzés egy nagyon különleges, hátborzongató történetről fog szólni, amelyet szívből ajánlok esős, borongós, ködös, őszi napokon a kandalló előtt bekuckózva egy puha pléddel és egy bögre forró kakaóval. :) Az Agave kiadó gondozásában megjelent Starling-ház minden egyes sorával rabul ejti az olvasót!

Annyi érzelem felgyűlt bennem, hogy alig tudom kiírni magamból. Ez a történet borzongató, rejtélyes, magával ragadó, főszerepben az erdő közepén található, borostyánnal és lilaakáccal benőtt ódon kastélyával, elrejtve a kíváncsi tekintetek elől.

Ez a ház él, lélegzik, befogad és védelmez, ha véredet hullajtod érte. Ez az a hely, ahol a mesék valóra válnak, a fenevadak az éjjeli ködben a nyakadba lihegnek és a végén már nem tudod eldönteni, hogy mi a rémálom és mi a valóság. Álmodban összezárul a víz fölötted, elnyel a sötét Mud folyó, a hideg bekúszik a bőröd alá, a csontjaidban érzed, a körmöd alatt iszap, a szád néma sikolyra nyílik…de ekkor erős karok szorításában ismét levegőhöz jutsz és látod a csillagok ragyogását és biztonságban találod magad. Sikoltva, reszketve ébredsz, és úgy érzed, valami hív. Még az álmot dörgölöd ki a szemedből, de az emlékképek élénken élnek a fejedben, sötét folyosók, csukott ajtók, málló tapéta, csöpögő csapok, a talpad alatt nyöszörgő padlódeszkák, egy pislákoló láng a padlásablakban. Egy hatalmas könyvtár, tűk és tintásüvegek az asztalfiókban, egy grafitfoltos kéz, egy szoba teleaggatott rajzokkal, egy televarrt, félmeztelen test, egy sötét, feneketlen mélységű szempár, sebhelyek, beforrott hegek, zúzódások, egy félmosoly, amely csak egy árnyék, egy villanás a kócos fürtök árnyékában…Akarod a házat. Akarod a ház urát. Akarod az otthont. Te, akinek sosem volt igazi otthona, biztos, családi háttere, senkid sincs, csak a kisöcséd, akinek te viseled gondját és a 12-es motelszoba, a gyorskaják, a lopott holmik…a ház csalogat, hívogat és úgy érzed, inkább élnél szörnyetegek közt, mint nincstelenül, árván.
A 26 éves vörös hajú, makacs, öntörvényű Opal egyedül neveli öccsét, miután édesanyjuk balesetet szenvedett és belefulladt a folyóba. Opal napról napra él, dolgozik, de emellett kitűnő tolvaj is, és egyetlen célja, hogy testvérét bejuttassa egy jó hírű magániskolába és kijuttassa Edenből, ahol a Gravely fivérek bányákat ásattak és erőművet létesítettek, így az utcákat és házakat folyamatosan belepi a szénpor és a pernye, ami asztmás öccsének végzetes lehet. Opal minden nap elmegy a Starling-ház előtt, mely úgy vonzza, mint lepkét a láng, és egy nap azon kapja magát, hogy a kapu kinyílik előtte és szembe találja magát a magas, sötét hajú, hátborzongató, titokzatos, zord tekintetű Starling fiúval, Arthurral, aki elsőre nyers és durva, de tartogat meglepetéseket és titkokat őriz.

Mire számíts, ha a Starling-házat olvasod?

Fenevadakra, akik vérre szomjaznak, és éjjel, amikor előgomolyog a köd és ellepi az utcákat, a sikolyok elhalnak és a szörnyetegek a nyakadba lihegnek.
Eden. Egy kisváros, amit megátkoztak. Egy kísértethistória egy elveszett lányról, Eleanor Starlingről, aki nagyon félt és nagyon egyedül volt, mégsem segített rajta senki, ezért úgy döntött, hogy rászabadítja a poklot a város lakóira az idők végezetéig.
Egy pokolmacska, aki megharap, ha megsimogatod, de mindig tudja, mikor kell befészkelnie magát egy bizonyos morcos fiú ölébe. ;)

Ha borzongani szeretnél és egy vészjósló hangulatú, sötét fantasyt olvasni, ajánlom ezt a könyvet esős, borongós, őszi napokra. Kísértetjárta ház, köd borította erdő, vérrel nyíló kapuk, karmok csikorgása a padlón az éjjeli csöndben, virágba borított kert, közepén egy térdeplő fiú, kezében kard. Egy füstös motelszoba, egy régi foszladozó levél, az Alvidék rongyos példánya az ágy alatt. Tökéletes hangulatteremtés, világépítés, karakterek. Ki ne akarná ezt a házat Arthur Starlinggel együtt? :) Megbabonáz, magával ránt, és ha meggondoltad magad és mégis inkább menekülnél, az ajtók bezáródnak, a kulcsok pedig rejtélyes módon eltűnnek és ott ragadsz a romos Starling-házban a pokolmacskával és Arthur Starlinggal együtt ;)

Katy Hays: A kolostor

Sziasztok!

Az első blogbejegyzésem egy nagyon különleges könyvről hozom nektek, mely a 21. század kiadó KULT könyvek sorozatában jelent meg.
Katy Hays: A kolostor című könyve nemcsak külcsín alapján ejti rabul az olvasó szívét, hanem tartalomban is! Íme az értékelésem a könyvről, remélem kedvet kaptok ehhez a nem mindennapi, jóslással, művészettel és rejtélyekkel teli történethez!

Ann nagyon szeretne elszabadulni a kisvárosból, ahol felnőtt és amit beárnyékol apja tragikus halálának emléke. Roppant ambiciózus, a reneszánsz kori, sokak által nem annyira értékelt művészeket tanulmányozza, ezáltal jelentkezik egy állásra New Yorkban, hátha sikerül ösztöndíjat kapnia. Így kerül be a Kolostorba a nyári szezonra, ahol azonnal beleszeret a helybe és beleveti magát a kutatásba. Patrick, a kurátora megbízza az eredeti Tarot-kártyák felkutatásával és belevezeti az okkult tudományokba, melynek következtében egy illegális régiségkereskedésbe is betéved, illetve részt vesz éjjeli, gyertyafényes szeánszokon, Tarot-kártya olvasásokon. Itt ismerkedik meg a múzeum kertészével, Leóval is, illetve kutatótársával, Rachellel. Ann azt veszi észre, hogy lassan az otthonává válik a Kolostor, szívesebben tölti itt az ideje nagy részét, mint szűkös, lepukkant albérletében, így Rachel felajánlja, hogy költözzön hozzá, úgyis együtt dolgoznak a kártyák felkutatásában. Ahogy egyre jobban belemélyed a munkába, Ann rájön, hogy nem mindenki az, akinek látszik, árulások tömkelege és egy gyilkosság közepében találja magát. Miközben ki kell találnia, hogy mászik ki ebből az egész helyzetből, fel kell tennie magának a kérdést, hogy mennyit ér a kutatómunka? Van-e fontosabb, mint hogy leadja a cikket, megalapozza a jövőjét és előrébb jusson a ranglétrán?

Ez a könyv szó szerint elvarázsolt. Szívesen időztem a Kolostor hűvös kőfalai között, az árnyas lugasok alatt, a kertekben, ahol Leo nadragulyát, mandragórát, levendulát, leandert és számos olyan gyógy-és mérgező növényt ültetett és nevelt, amelyek a középkor népi gyógyászatában alkalmazandók voltak. Nagyon tetszett a hely atmoszférája, a könyvtár a régi, bőrkötéses könyvekkel, a zöld bársonyszékekkel, tölgyfa asztalokkal, hatalmas, kertre néző ablakokkal és a kőkandallóval. A kiállított ereklyék, a tárlatvezetések, az a rengeteg kutatómunka a könyvtár csöndjében. A színezett ablaküvegek, a bódító virágillat, a reggeli kávé a könyvek illatával. A Tarot-kártyák felfedezése és rejtélyes üzenetei. A múzeum dolgozóinak titkos élete, a rejtélyek.
Gyönyörűen bemutatott helyszínek, ízlelgetni való szavak, elmerülés egy csodálatos világban New York mélyén, egy gótikus stílusú múzeumban, a reneszánsz művészetet tanulmányozva. Szerettem ezt a könyvet nézegetni és lapozni.

Meg kell említenem azonban, hogy az események alakulását nagyon nem így képzeltem. És tulajdonképpen megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy mi a könyv tanulsága? Hogy a céljaink és egyéni igényeink miatt könyörtelenül gázoljunk át másokon, mellőzve az erkölcsösséget, az emberi értékeket? Nagyon nem tetszett, ahogyan az események alakultak és ezt sajnálom, viszont tény, hogy a könyv igazi csemege, csodálatos leírásokkal, helyszínekkel, tele jóslással, rejtéllyel. Végig izgalmas, nem tudod, ki mit mutat meg magából és mit rejteget. A szereplők olyanok, mint a kőfalakban megbúvó árnyas zugok, titokzatosak, kiszámíthatatlanok, tele sötét titkokkal. A végére már te sem tudod, hányadán állsz az emberekkel, és csak az aranyfüstös, festett kártyalapok által eléd tárt jövendölésben hiszel.