Katy Hays: A kolostor

Sziasztok!

Az első blogbejegyzésem egy nagyon különleges könyvről hozom nektek, mely a 21. század kiadó KULT könyvek sorozatában jelent meg.
Katy Hays: A kolostor című könyve nemcsak külcsín alapján ejti rabul az olvasó szívét, hanem tartalomban is! Íme az értékelésem a könyvről, remélem kedvet kaptok ehhez a nem mindennapi, jóslással, művészettel és rejtélyekkel teli történethez!

Ann nagyon szeretne elszabadulni a kisvárosból, ahol felnőtt és amit beárnyékol apja tragikus halálának emléke. Roppant ambiciózus, a reneszánsz kori, sokak által nem annyira értékelt művészeket tanulmányozza, ezáltal jelentkezik egy állásra New Yorkban, hátha sikerül ösztöndíjat kapnia. Így kerül be a Kolostorba a nyári szezonra, ahol azonnal beleszeret a helybe és beleveti magát a kutatásba. Patrick, a kurátora megbízza az eredeti Tarot-kártyák felkutatásával és belevezeti az okkult tudományokba, melynek következtében egy illegális régiségkereskedésbe is betéved, illetve részt vesz éjjeli, gyertyafényes szeánszokon, Tarot-kártya olvasásokon. Itt ismerkedik meg a múzeum kertészével, Leóval is, illetve kutatótársával, Rachellel. Ann azt veszi észre, hogy lassan az otthonává válik a Kolostor, szívesebben tölti itt az ideje nagy részét, mint szűkös, lepukkant albérletében, így Rachel felajánlja, hogy költözzön hozzá, úgyis együtt dolgoznak a kártyák felkutatásában. Ahogy egyre jobban belemélyed a munkába, Ann rájön, hogy nem mindenki az, akinek látszik, árulások tömkelege és egy gyilkosság közepében találja magát. Miközben ki kell találnia, hogy mászik ki ebből az egész helyzetből, fel kell tennie magának a kérdést, hogy mennyit ér a kutatómunka? Van-e fontosabb, mint hogy leadja a cikket, megalapozza a jövőjét és előrébb jusson a ranglétrán?

Ez a könyv szó szerint elvarázsolt. Szívesen időztem a Kolostor hűvös kőfalai között, az árnyas lugasok alatt, a kertekben, ahol Leo nadragulyát, mandragórát, levendulát, leandert és számos olyan gyógy-és mérgező növényt ültetett és nevelt, amelyek a középkor népi gyógyászatában alkalmazandók voltak. Nagyon tetszett a hely atmoszférája, a könyvtár a régi, bőrkötéses könyvekkel, a zöld bársonyszékekkel, tölgyfa asztalokkal, hatalmas, kertre néző ablakokkal és a kőkandallóval. A kiállított ereklyék, a tárlatvezetések, az a rengeteg kutatómunka a könyvtár csöndjében. A színezett ablaküvegek, a bódító virágillat, a reggeli kávé a könyvek illatával. A Tarot-kártyák felfedezése és rejtélyes üzenetei. A múzeum dolgozóinak titkos élete, a rejtélyek.
Gyönyörűen bemutatott helyszínek, ízlelgetni való szavak, elmerülés egy csodálatos világban New York mélyén, egy gótikus stílusú múzeumban, a reneszánsz művészetet tanulmányozva. Szerettem ezt a könyvet nézegetni és lapozni.

Meg kell említenem azonban, hogy az események alakulását nagyon nem így képzeltem. És tulajdonképpen megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy mi a könyv tanulsága? Hogy a céljaink és egyéni igényeink miatt könyörtelenül gázoljunk át másokon, mellőzve az erkölcsösséget, az emberi értékeket? Nagyon nem tetszett, ahogyan az események alakultak és ezt sajnálom, viszont tény, hogy a könyv igazi csemege, csodálatos leírásokkal, helyszínekkel, tele jóslással, rejtéllyel. Végig izgalmas, nem tudod, ki mit mutat meg magából és mit rejteget. A szereplők olyanok, mint a kőfalakban megbúvó árnyas zugok, titokzatosak, kiszámíthatatlanok, tele sötét titkokkal. A végére már te sem tudod, hányadán állsz az emberekkel, és csak az aranyfüstös, festett kártyalapok által eléd tárt jövendölésben hiszel.