Jay Kristoff: Vámpírbirodalom

Jay Kristoff: Vámpírbirodalom

Sziasztok! A mai bejegyzésben az egyik tavalyi kedvencem hoztam el nektek, egy nagyon egyedi világépítésű, erős karakterekkel dolgozó, brutális cselekményű vámpíros fantasyt, amelyet megfűszerez a rengeteg humor.

„[…] És tudod, mi volt a legrosszabb? Mitől fagyott belém a húgy?
– Hogy Danton kétségkívül a nyomotokban loholt? – kérdezte Jean-François. – Hogy semmit nem tudtál az álarcos dérvérről, aki mindennek dacára mindent tudott rólatok? Hogy az Inkvizíció kétségkívül még mindig vadászott rátok, pedig az Ūmdir óta semmi nyomuk?
– Dehogy! – legyintett az ezüstszent. – Fogytán volt a vodkám.”

Tavalyi top3-ban kiemelt helye van! Végre egy igazi véres, izgalmas, humoros, letehetetlen fantasy! 800 oldal? Mi az, ha ennyire lehet élvezni egy könyvet? :'D Minden első osztályú, a hangulat, a helyszínek, a karakterek, a történetvezetés. Nem lehet belekötni. Elgondolkodtató, sokat lehet vitatkozni a könyvben megjelenő vallásról vagy inkább vallási fanatizmusról. Érdekes, hogy itt is mekkora tért hódított a kereszténység, a pogány Istenekben való hit szentségtörésnek bizonyult, csak az egy Isten, a Megváltó Urunk, a Szűzanya és a Mártírokban való hit bizonyult igaznak és mindent elsöprőnek. És ha ennek ellenére nem vagy biztos még mindig az Ezüstrend híveinek szavaiban, akkor mi sem támasztja alá ezt jobban, mint hogy a Naphalál sújtotta vidékeket a Szent Grál szabadíthatja fel, amely egy „kehely”, amelyben egy mártír felfogta a Teremtő vérét. Merthogy 27 napja örök sötétség borult a világra, a felkelő nap csak sápadt derengés, a nappalok hamuszínűek, minden növény és állat elpusztult, a kopár erdőkben csak világító gombák és eltorzult vadak vannak.
A falvakat, városokat ellepik a dérvérek, a boszorkányok, a ványadtak. 4 vámpírvérvonal uralja a területeket és visszaszorításukra az Ezüstszentek (felesküdött harcos félvérek (kesevérek)) indítanak hadjáratokat, melyekből véres csaták keletkeznek.

Főhősünk kesevér, ezáltal mikor először előtör vérszomja, az Ezüstrend tagjai magukkal viszik San Michonba, az ezüstszentek legendás kolostorába, ahol kiképzik és harcost faragnak belőle, aki az Úr kegye által, hitében fényesen ragyogva kaszabolhatja a vámpírok seregeit. Gabriel itt töltött évei kemények, de mire elkészül az egész felső testét beborító, ezüst tintával készült tetoválása, legendás harcos válik belőle. Mivel folyton bizonyítani akar, így keményen küzd, hogy ő legyen a legjobb kardforgató. Habár forró vére és lázadó, makacs természete miatt sokszor nagy slamasztikába kerül, a végére kiérdemli a Fekete Oroszlán nevet, melyet félve suttognak a vámpírok. A kevélység, mely mindig is bűne volt, okozza végül a vesztét. Gabriel a kolostorban megismeri a Szent Nővérek növendékét, Astrid Renniert, akihez az első pillanattól erős vonzalom fűzi. Titkos viszonyuk azonban kitudódik, így száműzöttekké válnak, miközben Astrid a gyermeküket hordja a szíve alatt. Csakhogy Gabriel de León nem bújhat el a sötétség elől, Fabien Voss, az Örök Király véres bosszút tervez ellene az ikrek csatájánál lemészárolt lánya, a Rőt Rettenet miatt…Gabriel immár hitehagyottként elindul, hogy végezzen az Örök Királlyal, így találkozik Astrid egykori barátnőjével, Chloéval és szedett-vedett csapatával, akik a Szent Grált kutatják. Chloé megígérteti Gabriellel, hogy egy bizonyos pontig elkíséri a csapatot és védelmezi őket az út során. Itt ismeri meg Diort, a nagyszájú csatornapatkányt, akivel folyton egymás idegeire mennek, de a végén mégis összekovácsolódnak. Gabriel végül visszatér San Michonba, egykori otthonába, a nyugalma azonban nem tart sokáig, a látogatás hamarosan vérengzésbe torkollik.
3 idősíkban íródott a történet, a múltban, a kiképzése alatti kamasz években; szintén a múltban, mikor a csapattal kutatja a Grált, illetve a jelenben, amikor már 36 éves és egy Chastain vérvonalból származó krónikásnak meséli el a történetét.

A kötetben végig követhetjük, hogyan alakította Gabriel hitét az élete. Hogy bűne a kevélység volt, hőssé akart válni, büszke, makacs, ambíciózus volt, hite keresztülragyogta a ványadtak seregét. Érdekes volt látni, hogy mekkora elsöprő ereje van a hitnek, a vallásnak. Aztán azt is láthattuk, hogyan törte meg az élet a fekete oroszlánt, a brutális harcost, akinek a nevét a legerősebb vámpírok is rettegték, és végül hogyan vesztett el mindent, a hitét, önmagát. Majd végül hogyan állt fel mégis és kezdett újra hinni valami másban, ami visszahozta az életbe.
A könyv mindamellett, hogy véres és néhol brutális, roppant szórakoztató. Rengeteget nevettem olvasás közben, ahogyan a szereplők oltogatták egymást, csupán a hasonlatokért megéri elolvasni a könyvet! Az író ezzel tökéletesen ellensúlyozta a trancsírozást. :D
Gabriel de León, a mocskos száddal, a tetoválásaiddal, Hamvfalóval, a hosszú fekete hajaddal és szexi kisugárzásoddal teljesen elvetted az eszem és remélem, még sokáig kalandozhatok veled!
Megemlíteném még Aaron de Costét is, akivel Gabriel az elején nem jött ki túl fényesen, de aztán mégis egymás testvérivé váltak az éjszakában. Aaron, imádlak, te kis szaros! :'D

Összegezve, ha egy véres, néhol kegyetlen, de közben humorral teli, karakterközpontú történetre vágysz, akkor ajánlom figyelmedbe a Vámpírbirodalmat!