Ashley Poston: Regényes szerelem

Sziasztok!

A mai bejegyzésben Ashley Poston: Regényes szerelem című könyvéről olvashattok, mely az Agave kiadó gondozásában jelent meg. A recenziós példányt itt is nagyon szépen köszönöm a kiadónak! <3

Eljátszottatok valaha a gondolattal, hogy milyen lenne, ha egyszer csak belecsöppennétek a kedvenc könyvsorozatotok világába? Ha egyik pillanatról a másikra bezuhannátok a lapok közé egy elképzelt helyre? Egy valóra vált álom lenne, igaz? Találkozni a karakterekkel, felfedezni a helyszíneket, első kézből átélni az eseményeket... Nos, a Regényes szerelem főszereplőjével, Eileennel (vagy Elsyvel) éppen ez történt. Ott tartózkodása során Eloratonban számos kalandot élt át, többek között: folyton bőrig ázott, egy elfeledett szoborkertben sétált, elszállásolta a helyi könyvesbolt mogorva tulajdonosa a padlásszobájában, részt vett egy esküvőn, lerobbant a kocsija, megkóstolta a híres Frank Dögös Vöröse chiliszószt, amitől kis híján tüzet okádott, seregélyek visítozására ébredt minden reggel, kétszer is úgy berúgott, hogy a másnapot alig élte túl és még sorolhatnám. :D De a legfőbb, leglényegesebb, amit Elsy megtanult: elengedni a múltat és továbblépni a bizonytalan, de ígéretes jövő felé. :) 

A történetről:

Elsy Merriweather a harmincas évei elején járó egyetemi tanár. Habár irodalmat tanít, úgy érzi, nem találja a helyét a hivatásában, ráadásul az élete romokban hever, hiszen a vőlegénye, Liam az esküvőjük előtti napon szakít vele. Elsy nem érti, miért történik ez vele, hogy miért nem volt elég jó Liamnek, amikor mindent megtett érte. A depressziós, kanapén süppedős, sorozatnézős állapotból legjobb barátnője, Prudence rángatja ki, akivel belépnek egy online könyvklubba, ahol a tagok pikáns, romantikus könyveket veséznek ki. Elsy eleinte vonakodik, de aztán beadja a derekát és ez lesz élete legjobb döntése. Minden évben alig várja, hogy a könyvklubbal kibéreljenek egy isten háta mögötti faházat, ahol olcsó bortól lerészegedve kibeszélhetik az aktuális romantikus könyvük cselekményét. Csakhogy idén kicsit másképp alakulnak a dolgok, ugyanis a könyvklub tagjai nem tudnak eljönni a vakációra. Elsy egyedül van, összetört, az élete megragadt a szakítás utáni dermedt állapotában, lubickol a magány kietlen kútjában, úgy érzi, belefullad az önsajnálatba, így hát úgy dönt, hogy egyedül kel útra a faházhoz. Út közben azonban egy nagy vihar közepében találja magát, majd hirtelen kiköt a kedvenc könyvsorozatának helyszínén, a Délibáb-zuhatag világában, Eloratonban. Eleinte nem hajlandó elhinni, hogy tényleg itt van, hogy belecsöppent a kedvenc írójának könyveibe. Alig várja, hogy felfedezze a várost és találkozzon az általa jól ismert karakterekkel, teljesen be van zsongva. Ez viszont nem ilyen egyszerű, hiszen a helyi könyvesbolt tulajdonosa, a morcos és magának való Anders nem akarja, hogy Elsy felkavarja az állóvizet és hullámokat gerjesszen a történetben. Így hát Elsy alig várja, hogy lerobbant autója, Cukorborsó elkészüljön Frank műhelyében és visszatérhessen a Bűbáj hídon át a valóságba. 

Eloraton. A város, ahol minden nap kétszer esik az eső ugyanabban az időpontban. Ahol a meleg napsugarak megvilágítják a Rejtelmes Könyvek könyvesbolt polcai között szállingózó porszemcséket és ahol seregélyek dala száll a levegőben. Ahol a Cukimukiban kapható édes, mézes cukorka mindig ragacsos, a Mogorva Oposszum kávézóban lehet a legfinomabb palacsintás, édes bundás kenyeres, fahéjas, porcukros, helyben termesztett mézes-mázzal meglocsolt mézes meglepit rendelni, a tetején tökéletesen csillag alakúra vágott eperrel. Ahol a Kakasülőben Gail mindig egy kicsit odaégeti a hamburgert, ahol eső illata érződik a nedves fűben, ahol régi könyvek illata kavarodik fel a levegőben és szinte érezni a lapok felületét az ujjaink között. Ahol a vízesésnél hűvös pára csiklandozza a bőrünket és teljesülnek a kívánságok az elcsattanó csókok között. Ha nagyon figyelünk és hegyezzük a fülünket, hallhatjuk a kristályharangok csilingelését a szarufák között, az ereszen motozó seregélyeket, és megjelenik előttünk az ablakokon beömlő napfény, amely a boltvezető sápadtszőke haján is megcsillan. Egy hely, ahol a szentjánosbogarak megvilágítják az esti holdfényben fürdő rózsakerteket és árnyas, lonccal benőtt lugasokat, ahol a chiliszósz olyan erős, hogy csillagokat látsz tőle és ahol egy vörös macska dorombol a poros könyvek között elnyúlva. Egy hely, ahol egy sárga színű viktoriánus stílusú ház áll az út végén, melyet sűrűn beszőtt a borostyán, a harangvirág és a lonc, és a zárt erkélyeket kitöltő ólomüveget nárciszos mozaik díszíti, hátsó kertjében pedig szökőkút áll, melyben két sellőt ábrázoló szobor fonódott egymásba. Egy hely, ahol óratorony jelzi az idő múlását és az ékszerbolt csak retrogád Merkúr idején van nyitva. Egy hely, ahol nincs térerő és az idő mintha megállt volna. Az elfeledett részletek elhalványulnak, az álmos kisváros lakóinak mindennapjai kiszámíthatóak, nyugodtak, derűsek. Egy város, amely nem létezett, de Elsy - és általa mi is - otthon éreztük magunkat benne.

Elsy tehát a kedvenc könyvében találja magát, ahol számos problémával szembesül. Az írónő, Rachel Flowers pár hónappal korábban elhunyt autóbalesetben, így a befejezés elmaradt, a könyvek történései megragadtak az írónő halálakor megírt fejezetekben. A Nárcisz Fogadóban a pincében lévő vezetékek folyamatosan eldugulnak, ezért elázik a földszinti rész. A tulajdonosok, Will és Junie mindent megtesznek, hogy elhárítsák a veszélyt, de a vezetékekben lakó kísértet újra és újra megakadályozza, hogy meg tudják nyitni a szálláshelyet. Ugyanúgy veszélyben van a Mogorva Oposszum kávéházat vezető szerelmespár, Jake és Ruby kapcsolata is, Lyssa Green pedig nem mer szerelmet vallani Maya Shahnak, mert fél, hogy örökre elveszíti a lányt. A Mézédes és keserű könyvben a Cukimuki vezetője, Gemma és kocka asztrofizikus párja, Thomas is próbálják megmenteni a kapcsolatukat. A Zuhatag regények szerelmespárjai alatt rezeg a léc, a fogadó sosem készül el, a szereplők megragadtak, a párok megkérdőjelezik a kapcsolataik létjogosultságát. Elsy teljesen kétségbeesik és próbálja menteni a menthetőt. 

Elsyt a városban mindenki szívélyesen és érdeklődve fogadja, kivéve a könyvesbolt mogorva tulajdonosát, Anderst, aki azt szeretné, ha Elsy minél hamarabb elhagyná a várost. Csakhogy Elsy fenekestől felforgatja a helyiek életét, kibékít egy párt, megoldja a nárcisz panzió kísértetének rejtélyét, aki a folytonos beázásokért felelős, jöttére ritkulnak a zivatarok és még Anders macskája, Karamell úr is megkedveli...Elsy pedig elkezd a morcosság álarca mögé látni és észrevenni úgy igazán a szállásadóját. Andersnek széles válla van, magas, szikár, sápadtszőke haja és mentazöld szeme csak úgy ragyog a napfényben, ajkait egy régi sebhely teszi még hangsúlyosabbá. Ritkán mosolyog, de amikor mégis, felragyog az egész arca. Nevetése olyan melegen és lágyan morajló, mint a karamella. Fekete tea, cédrusfa és régi, elfeledett könyvek illatát árasztja és fanyar humora van. Amikor Anders egyre több romantikus gesztussal lepi meg és ténylegesen odafigyel rá, példának okáért megeszi a cukrozott spagettijét, mindig jókor van nála esernyő vagy törülköző, hogy Elsy megszárítkozhasson és reggel friss kávéval várja, ahogyan Elsy szereti, a lány azon kapja magát, hogy nem is biztos, hogy el akar innen  menni. Szívesen élne a kedvenc regénye helyszínén és dolgozna a könyvesboltban. Anders pedig a neki való férfi. Vagy mégsem? Kicsoda valójában Anders? Szinte kívülről fújja a regények cselekményét, de a férfi egyáltalán nem ismerős neki. Rachel a befejezetlen, ötödik regény - a Nárciszábránd - főszereplőjévé akarta volna tenni? Ha így van, Anders nem lehet az övé, hiszen akkor már megírták neki élete szeremét, aki majd váratlanul betoppan az életébe...Anders ellentmondásosan viselkedik, egyrészt marasztalná a lányt, másrészt azt szeretné, ha minden maradna a régi, Elsy pedig egyszer már csúnyán megégette magát és fél ismét kitárni a szívét egy olyan embernek, aki a múltban ragadt, csakúgy, mint ő maga is. 

A regény fontos üzeneteket hordoz, például hogy ne adjuk fel önmagunkat egy kapcsolatban. Törődjünk a másikkal és figyeljünk oda rá, de ne áldozzuk fel a saját akaratunkat és vágyainkat, hiszen a másik fél azért szeretett belénk, amit akkor látott, amikor megismert minket. A másik fontos dolog az elengedés. Elsy sokáig gyászolja a Liammel való kapcsolatát és folyton ostorozza magát a történtekért, pedig semmiről sem tehet. Hagyni kell időt, hogy összeszedjük magunkat, de nem ragadhatunk hosszú éveken át ebben a múló pillanatban. Hiszen akkor már valójában nem azt az embert szeretjük, aki elhagyott minket, hanem akit elképzeltünk a fejünkben. Veszélyes dolog álomvilágban élni. Meg kell tudni nyitni a szívünket egy új szerelem felé, ugyanakkor el kell engednünk a régit, ami nem működött. Ha igazán szeretjük a másikat, el tudjuk engedni, amikor úgy érezzük, hogy nélkülünk boldogabb, teljesebb életet élhet. Erről szól a szerelem. Adni, törődni, megélni, ha kell, elengedni. Egyes történetek lezárulnak.

A másik fontos téma, amiről szerettem volna említést tenni, a romantikus regények, mint műfaj lenézése. A könyvben számos szituációban megjelenik a romantikus regények becsmérlése. A Délibáb-zuhatag regények is csak az írónő tragikus halála után váltak sikeressé, azelőtt alig fogytak a példányok. Véleményem szerint az írónő szerette volna hangsúlyozni, hogy a romantikus regények is hordozzák magukban az irodalmi értéket, és egyes élethelyzetekben akár ki is hozhatják az olvasót egy életközepi válságból, inspirációt adhatnak, esélyt, hogy újra bele merjenek vágni az ismeretlenbe. 

Mi vár rátok Eloratonban?

Csajos esték; tömény másnaposság; rikoltozó seregélyek; kísértetek a vízvezetékben; szerelmes történetek; a kandalló mellett félreeső, hívogató olvasósarok apró, puha dívánnyal és egy piros, aranybojtos bársonypárnával, amelyből poros könyvek és füstös szivarok illata árad; eső áztatta utcák; doromboló macska és szerelmi tanácsadás. Egy zsémbes könyvesbolt tulajdonos; odakozmált hamburger; édes, mézes cukorka; a méhek lázadása; a Délibáb- zuhatag jéghideg vize; a Hobbit éjszakai olvasása egy pohár whiskyvel, majd szundikálás egy kemény, meleg mellkason. 

Ha egy romantikus, édes történetre vágytok, ahol belecsöppenhettek a kedvenc romantikus sztoritokba és szerelembe eshettek egy könyvesbolti eladóval és annak macskájával, akkor ne habozzatok, olvassátok és szeressétek a Regényes szerelmet! <3 És ne feledjétek: Néha nem kell tudnunk a történet végét, elég, ha a jelenben élünk. Nem mindig az út vége a lényeg, hanem az odavezető ösvény, az együtt átélt pillanatok. A lezárás előtt kell egy első, egy második, egy harmadik fejezet is! ;) 

 

Ui.: Imádtam az Easter-egget a történetben, a legendás citromos pite említését! ;)

C. J. Cooke: A boszorkányság könyve

Sziasztok! A mai bejegyzésben C. J. Cooke: A boszorkányság könyve című misztikus thrilleréről olvashattok, amely a Metropolis Media kiadónál jelent meg. A recenziós példányt itt is nagyon szépen köszönöm a kiadónak! <3

A történet két idősíkon fut, egyrészt 1954-ben, A Gunn-szigeten, Orkney-n járunk, ahol Allison szemszögéből élhetjük át az eseményeket, illetve 2024. májusában Glasgowban, ahol Erin és édesanyja, Clem próbál megoldást találni egy rejtélyre, amely majdnem Ern életébe került. 1954. Fynhallow, Gunn-sziget, Orkney Egy nagyrészt mocsaras, ingoványos, sűrű erdővel körülvett vidék, amely csigavonalat ábrázoló sziklákat rejt magában, melyet a helyiek tündérvölgynek neveznek. Ebben a völgyben tartja misztikus szertartásait a triskele, akik az ősi mágia ismeretére és gyakorlására tették fel életüket és tanítják gyerekeiket is erre a varázslásra. Itt rendezik a Samhaint, a Boszorkányünnepet, tűzszertartásokat tartanak, ahol újra és újra kiválasztják a Boszorkányság könyvének új Hordozóját. A jövendő Hordozónak bele kell sikítania a könyvbe, ezáltal a könyv őrzőjévé válik. A könyv nagyon különleges külsővel bír: borítója a legelső fa kérgéből készült, holdtalan éjszakához hasonló fekete lapjai a sötét mágia titkait rejtik, melyet a sötétség szellemei készítettek. Az őrző nem szabadulhat a könyvtől, viszont azt mondják, ha nem megfelelő személy kezébe kerül, az illető megőrül és gyilkos gondolatai támadnak, mellyel kárt tehet saját magában és a szeretteiben is... Ezen a boszorkánysággal, mágiával és sötétséggel teli vidéken él Allison a férjével, Williammel és két gyermekükkel, Edwarddal és Beatrice-szel. Habár Allison megtagadta a triskelét és végleg kilépett a közösségből, a gyógyítás mesterségét továbbra is űzi, amelynek ékes bizonyítéka, ahogy a kunyhójukban az ágy fölötti gerendára kötött gyógynövényes csokrot zúzmara lepi, a tűzhely mögötti résbe pedig gondosan el vannak rejtve a porrá őrölt csontok és füvek. Allison egy éjjel bagoly huhogására ébred. Az állat hófehér szárnyai ragyognak a holdfényben, ahogy elindul gyerekei után, akik ágyát üresen találja. A tündérvölgyben aztán megpillantja őket, amint éppen beavatást nyernek a triskelébe, megpecsételve ezzel sorsukat. Pár nap múlva a városba utaznak családostól, hogy megtekintsék a férje katedrálisban végzett munkáját. Itt találkozik John Stewarttal, aki Orkney ura. Stewart fel akarja bérelni Allisont egy rontást hozó bűbáj elkészítésére, mellyel halált lehet okozni. Allison visszautasítja a kérést, mellyel azt éri el, hogy később a hatóság emberei elfogják és börtönbe vetik Steart testvére, Patrick gróf ellen elkövetett gyilkossági kísérlet miatt. A gróf számos bűntettet követett el, például megsemmisítette a nagy könyvtár archívumát a Szent Magnus katedrális felső szintjein, földterületeket vett el szabad birtokosoktól, vagy olyan nemesektől, akik a viking örökségük révén tartanak rá igényt. Kalózkodáson kapták, mégis mindent megúszott. Ennek ellenére Allison nem hajlandó gonosz varázslatot alkalmazni a gróf ellen, hiszen ő sohasem használt ártó bűbájt. Kire számíthat Allison a börtönben? Ki mer szembeszállni a gróffal? A triskele vajon segít-e neki vagy az egész város végignézi, ahogyan máglyahalált hal? Mi lesz, ha Orkney-n boszorkányüldözések lesznek és kivégeznek rengeteg ártatlan embert? És a boszorkányság könyve? A sötét mágia? Meri-e valaki használni a könyvet és elsajátítani a gonosz varázslatokat, amellyel véget vethet ennek a rémálomnak?

2024. május, Glasgow, Skócia Egy parti őr Orkney szigetén egy megégett lányt talál a parton fekve eszméletlenül. Egy Nirvana póló maradványai lógnak rajta, az alkarján egy sellőt és sörösdobozokat ábrázoló tetoválás van. Azonnal a Galsgow-i kórházba szállítják, az égési osztályon küzdenek az életéért. Erin a barátnőjével, Sennával és a barátjával, Arloval indul útnak a szigetre, hogy kutasson a felmenői után. Egy barlangban húzzák meg magukat, ahol tűz keletkezik, amely halálra égeti Arlot, és Erin is csúnyán megég, több ujját is elveszíti és a szemeit is le kell varrni, Senna pedig eltűnik. A kórházban édesanyja, Clem vigyáz rá a nővérekkel és egy közrendőrrel karöltve, hiszen a nyomozók úgy gondolják, a tüz nem baleset volt. Amikor azonban Erin felébred az altatásból, sztoikus nyugalom látszik rajta. Nem kérdezősködik sem Arlo, sem Senna, sem pedig a kislánya, Freya után. Amikor Clem szólítgatja, azt állítja, hogy őt nem Erinnek hívják, az ő neve Nyx...

Egy újabb hamisítatlan Cooke regény, misztikus, hátborzongató atmoszférával, váratlan fordulatokkal, tele rejtéllyel. Az olvasó nem tudja abbahagyni a könyv olvasását, mert az írónő minden fejezet végén elhint egy olyan információmorzsát, amely nem hagyja nyugodni az embert, azonnal tudni akarja, hogy mi fog történni. Teljesen elmerülhetünk a varázslás ősi rituáléjában, érezhetjük a gyógyfüvek illatát, ugyanakkor retteghetünk a fehér falak és csipogó életfunkciókat jelző gépek között és a várbörtön sötét, mocskos cellájának padlóján. A kötet amellett, hogy rendkívül izgalmas és magával ragadó, mélyen el is szomorít. Mindig nehéz olvasni a boszorkányperekről és arról, hogy hány ártatlan embernek kellett máglyahalált halnia ebben a korban. Hogy milyen kegyetlenek voltak az emberek, akik kíváncsian és örvendezve nézték végig az embertelen kivégzéseket. Még szörnyűbb a tudat, hogy az írónő valós, megtörtént eseményeket vett alapul ehhez a könyvhöz, alapos kutatómunka előzte meg a történet megírását.

Fel szeretném hívni a figyelmet a rendkívül naturalisztikus ábrázolásra is. Az én ízlésemnek néhol már sok volt, erősen feszegette a határaimat. (Itt most kifejezetten a börtönőrre, Mr. Addisre gondolok és a személyes higiéniájára. Ennél többet nem is mondok, de előre szólok, nem lesz kellemes olvasni róla). Ettől függelenül az írónő tökéletesen lefestette, hogyan nézhetett ki az 1500-as években egy várbörtön, az őrökkel együtt. Nagyon nehéz volt Allison és Erin megpróbáltatásairól olvasni, mégis hálás vagyok, hogy megismerhettem ezeket a rendkívül bátor és csodálatos nőket, akik hihetetlen erőről tettek tanúbizonyságot. Ha szeretnétek erős női karakterekről olvasni, bátran tudom ajánlani a könyvet. Na de mi mindenre számíthattok még, ha belemerültök ebbe a sötétséggel teli, varázslatos történetbe? Egy varjútetemes, fekete jegyzetfüzet, tarot kártyák Tiktok videón, egy holló fürkésző tekintete. A mocsaras, sűrű erdővel körülvett liget közepén lobogó tűz a Farkashold idején. Samhain, a Boszorkányünnep. Egy börtöncella nyirkos, föld szagú, hideg kőpadlója, megégett ujjak, átkok és gyógyító varázslatok. Egy fekete lapokból álló, mágiával átitatott könyv, amelyet fakéreg borít. Tárgyalóterem, kórházi szoba, tudathasadás, triskele. Ha egy hátborzongató, misztikus thrillerre vágytok, ahol az orrotokban érzitek a füst illatát és egy ősi könyv titkainak megfejtésére áhítoztok, akkor ajánlom a Boszorkányság könyvét elolvasásra!