C. J. Cooke: Kísértetjárás északi vizeken

Sziasztok!

A mai bejegyzésben C. J. Cooke: Kísértetjárás északi vizeken című regényéről írok, amely a Metropolis Media kiadónál jelent meg. A recenziós példányt itt is nagyon szépen köszönöm a kiadónak! :) <3

Kísértetjárta, hideg, sötét folyosók; süvítő szélben nyikorgó padlódeszkák; nyomasztó, fojtó légkörű kabinok; sötétlő, rézszínű vérfoltok a padlón; léptek hangja a felső fedélzeten az éjszaka közepén, miközben te az alsó fedélzet egyik kabinjában reszketsz a félelemtől; suttogások és egy dallam foszlányai a legsötétebb órán; lovak csontjainak ropogása a barlangok csúszós talaján; vakító erejű hófúvásban megpillantott nőalak a tatnál; az óceán vizének csontig hatoló hidege; a kétségbeesés, amikor összezárul a sötét víz a fejed felett; erős szívdobbanások, veríték csorgása a háton, miközben valaki figyel, nem mersz megfordulni... fekete uszony villanása, szürke fogíny, tűhegyes fogak, vad, gonosz mosoly, gyilkolás élvezetétől tébolyult, örömtől csillogó pillantás. Selkie vagy ember? Kísértet? Egy látomás a szélben? Elhagyatott, elnéptelenedett falu, egy évszázada veszteglő hajóroncs, fekete homok, éles sziklák, háborgó, jeges óceán. Szeretnél borzongani, rettegni? Ha a torkodon akadna egy sikoly? Félni a sötétben? Kegyetlen kísértetekről, véres csókokról álmodni? Akkor ez a regényt el kell olvasnod!!! Igazi hátborzongató horror az érzelmek garmadájával: kétségbeesés, félelem, remény, gyász, halálvágy, szerelem. Merüljünk el a múlt jeges, fekete óceánjában!

A történetről:

1901. Az Ormen nevű bálnavadászhajó legénysége elindul a fagyos Északi-sarkra egy fogollyal a fedélzetén. Nicky Abney a raktérben tér magához kínzó fájdalmak közepette, ugyanis egy hordó a lábára esett és egy szög csúnyán beleállt a bokájába. A hajóorvos ímmel-ámmal ellátja, majd kap egy szűkös kis kabint, hogy gyógyuljon. Hamarosan azonban rá kell jönnie, hogy ő itt nem egy véletlen folytán idetévedt potyautas, hanem felajánlás a legénység tagjainak fizetség gyanánt. A cég, amely a hajót üzemelteti, az édesapjáé, viszont a súlyos anyagi gondok miatt Nicky lesz a vigaszdíj a több hónapig tartó hajóút során. Nicky kegyetlen bánásmódban részesül, többször megverik, megerőszakolják, helyzete kilátástalan...Ő lesz a legénység selkie felesége. A legenda szerint a selkie feleség megmenti a balsorstól sújtott legénységet a háborgó tenger Istenének bosszújától: egyszer egy asszony könyörgött a tenger Istenének, hogy kímélje meg a hajón dolgozó embereket az éhhaláltól. A tenger Istene azt kérte cserébe a nőtől, hogy éjjelente növesszen uszonyt és legyen az ő selkie felesége, napközben azonban visszatérhet az ember férjéhez. A nő belement az alkuba, így a matrózok megmenekültek. Daverly tengerész szerint azonban egy nő szerencsétlenséget hoz egy hajó fedélzetén. Ő ismeri a monda eredeti változatát, mely így szól: A tenger Istene haragos, mivel a tengerészek állandóan kifosztják vizeit, leölik az állatait, pusztítanak...ezért elküldi a selkie feleségét, hogy bosszút álljon. A selkie megszállja az emberi lelket és őrületet bocsát rá, majd a megszállt lélek tömeges mészárlásba kezd...

1973. Egy kutatókból álló csoport az Ormenen száll meg, hogy a jégmozgásokat tanulmányozza. A kutatócsoport azonban váratlanul eltűnik és soha nem kerül elő.

 

2023. december Skúmaskot, Izland. Dominique mindenáron fel akarja fedezni az Ormen roncsát, mielőtt kivontatják a nyílt vízre és összezúzzák a hajót. Filmezi a roncsot és a környéket, feltölti az anyagokat a tiktokra, hogy növelje a nézettséget és támogatókat gyűjtsön a későbbi projektjeihez. A hajó felfedezése közben megismerkedik három kutatóval, akik segítenek neki és együtt tárják fel a kísértethajó titkait. Csakhogy Dom a legváratlanabb pillanatokban mindig megpillant egy nőt, aki nincs is ott... Az éjszaka közepén a sátrában fülelve lépteket hall a fenti fedélzetről. Álmában fekete uszonya van és a selkie sziklán énekel. Amikor verítékben fürödve felébred, valami a nyakába liheg...

Mi történt az 1973-ban a hajón megszálló tudósok csapatával? Hová tűnt a lakosság Skúmaskotból? Miért vannak lócsontvázak a közeli barlangokban? A Skúmaskoti nép miért gyújtotta fel annak idején a bálnavadász állomást? Mi történt 1901-ben? Tényleg volt egy női potyautas az Ormenen? Mi lett vele? Miért kapja el az embert a jeges borzongás a hajóroncson és miért szállja meg az őrület? Rejtélyek, titkok, hátborzongató felfedezések és egy gigantikus csavar a végén, amitől eláll a lélegzeted...

Amikor a csontjaidban érzed a rettegést, a hideg felkúszik a gerinceden, megbénítja a szíved és elzsibbasztja a tagjaid. Amikor bizsereg a tarkód, mert a hátadban érzed, hogy valaki figyel, és a teljes sötétségben és mély csendben hallod, ahogyan a fedélzeten koppannak a léptek...veszel egy mély levegőt, lenyomod a kilincset, teszel a vak sötétségben egy lépést, kettőt...majd lélekszakadva felrohansz a fedélzeti kabinba, majd ki a fedélzetre, lenézel a létrán és nem találsz ott senkit. De akkor ki lépked a hajón???

Csontig hatoló hideg, jeges borzongás, bennrekedt levegő. A múlt és a jelen összemosódik, és megjelenik álmaidban a szürke ínyű, hegyes fogú, vihart idéző tekintetű, kegyetlen és véres selkie, aki ha nem vigyázol és elég közel mész hozzá, beléd mártja a fogait, belemászik a lelkedbe és az őrületbe hajszol.

Bevállalnád, hogy elutazz a világ végére, egy kongó szellemfaluba, hogy egy kísértetjárta hajóroncsban éjszakázz Izland egyik elhagyatott szigetén, ahol csak a csend felel, az éjszakák zordak, a nappali fény ajándék, lovak nyihogását hallani és egy nő énekét sodorja feléd a szél? A fekete homokot ellepik a dagály hullámai, a gyepházak néptelenek, csak te vagy, a fekete sziklák, a hajóroncs és a végtelen, sötét vizű óceán. 

A könyv hangulata átjárja az egész lényed. Egy elhagyatott izlandi sziget, ahol állandó a fagy, a hótakaró, a jeges óceáni víz, a hosszú éjszakák. Vagy az erős havazástól nem látsz, vagy az állandó félhomály és bénító sötétség vesz körül. A vak sötétben bolyongsz az alsó fedélzet folyosóján, nyirkos fát érintesz, miközben a hajó körülötted sóhajtozik. A múlt árnyai bejutnak a bőröd alá és megtelepszenek a lelkedben. A könyv végig olvastatta magát, egy percre sem unatkoztam, végre egy igazi félelmetes és magával ragadó történet! Az írónő egészen a könyv végéig folyamatosan göngyölíti fel a szálakat és egyre több titokról rántja le a leplet, mégis minél több mindenre derül fény, annál több kérdésünk lesz! Izgalmas történet, izgalmas környezet, izgalmas karakterek.

Kuckózzatok be ezzel a hátborzongató, véres történettel, ami magával ragad és egy jó darabig nem ereszti a lelked! 

 

Jennifer L. Armentrout: Árnyék a parázsban (Hús és tűz 1.)

Sziasztok!

A mai bejegyzés Jennifer L. Armentrout: Árnyék a parázsban című kötetéről fog szólni, mely a Hús és Tűz sorozat -, valamint a Vér és Hamu univerzum része és a Könyvmolyképző kiadó gondozásában jelent meg. 

"- Én is itt vagyok már jó ideje - tette hozzá halkan. Felvontam a szemöldökömet. - A lányomat kerestem. Gondoltam, hogy ott lesz, ahol ő van. Arra nem számítottam, hogy téged is mellette talállak. - Még csak válaszolni sem tudtam. Nektas vállára előreomlott a sötét és vörös hajzuhataga, ahogy oldalra hajtotta a fejét. Azok a hátborzongatóan szép, bíborvörös szemek valahová mögém révedtek. - Soha nem láttam még ilyen mélyen aludni. Még akkor sem, amikor csecsemő volt. A legkisebb nesz is mindig felébresztette. 

Meglepetés futott rajtam végig, amikor az enyém alatt nyugvó kéz továbbra is mozdulatlan maradt. 

- Már akkor ismerted? - kérdeztem, és egyáltalán nem tudtam elképzelni Asht kisbabaként. 

- Ismertem a szüleit. A barátaimnak tartottam őket, Asht pedig az enyémek közül valónak tekintem - felelte, és újra egyenesen rám nézett. A tekintete elkapta az enyémet, és meg is állt rajtam. - Azt hiszem, téged is az enyémek közül valónak foglak tekinteni. 

Tuti, hogy tényleg álmodtam!

- Miért?

- Mert békét adtál neki."

Igazi, hamisítatlan Vér és Hamu életérzést kapunk, megfűszerezve egy kis drakentűzzel és isteni éter ragyogásával. Ha belépsz ebbe a történetbe, megigéznek a bársonyos tapintású, sötétvörös levelű vérfák, a csillogó árnyékkőből épült kastélyok és templomok, a drakenek üvöltése a szélben...az árnyak, melyek elindulnak a sötét sarkokból, végigfolynak a padlón, majd köréd gyűlnek, mígnem a Halál Ősi Lényének jeges leheletét meg nem érzed a tarkódon. 

A történetről:

Seraphena Mierel lepelben született Kiválasztott, a sorsa a születésétől kezdve megpecsételődött egy alku által, mely az egyik őse és a Halál Ősi Lénye között köttetett. Serát a kezdetektől fogva arra nevelték, hogy felkészítsék az alku beteljesítésére, mellyel megakadályozhatja a Lazania birodalmában terjedő Rothadást. Serának alá kell vetnie magát az Ősi Lény akaratának, formálhatóvá, alkalmazkodóvá, engedelmessé kell válnia számára. (Ami Serát ismerve elég lehetetlen feladatnak tűnik, tekintve heves, tüzes természetét és gyilkolásra való hajlamát :'D) El kell érnie, hogy Nyktos (vagy más néven Asher) belé szeressen, a férfi gyenge pontjává kell válnia, majd végeznie kell vele. Csakhogy mikor elérkezik az idő, és az Árnyéktemplomban megidézik Nyktost, az Ősi Lény elutasítja Serát, mondván neki nem kell hitves... A királyi család Serát hibáztatja a kudarcáért, kivéve mostohahúgát, Ezrát és kiképző tanárát, Sir Hollandot, akik nem mondanak le a lányról és teljes szívvel hisznek a jövőbeli sikerében. Közben a birodalomban ártatlan halandók halnak meg Istenek keze által, ami arra készteti Serát, hogy a nyomukba eredjen. Így ismeri meg Asht, aki úgy vonzza magához, mint lepkét a fény, és akivel folyton csipkelődnek és évődnek egymással, még egy szenvedélyes csók is elcsattan köztük és egy szíven szúrást is beiktatnak a találkákba :'D. Eközben az események váratlan fordulatot vesznek, hiszen a jelenlegi király elhuny és Sera pszichopata mostohabátyja lép a trónra, aki elhatározza, hogy addig kínozza Serát, amíg be nem hódol neki. Éppen véresre korbácsoltatja a lányt a trónteremben, Kolis, az Élet Ősi Lényének szobrához láncoltatva, amikor megjelenik a Halál Ősi Lénye, aki magával viszi a döbbent lányt az Árnyékföldekre, ahol biztonságban lehet a palotától és a halandók világába lépő istenektől és Ősi Lényektől. Az Árnyékföldekre lépve Sera ugyanazt a Rothadást tapasztalja, mint a halandó világban. Halott erdők, szürkeség, ameddig a szem ellát...Rengeteg kérdése van és a válaszok csak újabb kérdéseket szülnek...miért született meg az alku? Mi lesz, ha nem teljesíti? Ahogyan szép lassan megismeri a Halál Ősi Lényét, Sera egyre biztosabb benne, hogy képtelen lesz végezni Ashel...miért terjed a Rothadás az Árnyékföldeken is? Miért ölnek ártatlan embereket az Istenek a halandók birodalmában? Ebben a kötetben rengeteg mindenre fény derül és a kötetnek olyan függővége van, hogy teljesen leesett tőle az állam, éppen próbálom a padlóról összekaparni...

Mi vár rád, ha foglyul ejtenek az árnyékok és engeded, hogy elrepítsenek az Árnyékföldekre?

Ősi lények mennydörgésszerű ereje, az éter ezüstös ragyogása, halott fák, melyek csontszerű ágaikkal érted nyúlnak, földbe temetett, de feléledt halott istenek, melyek szét akarnak tépni, az Árnyékföldek holdtalan, csillagokkal teleszórt, szürke égboltja. Tőrök villanása, friss, citrusos illat az orrodban, és egy olvadt ezüst színben játszó szempár, melyben ragyog az éter. Drakenek, felemelkedettek, istenek, istenvérűek, ősi lények, halandók... 

Alvó bébidrakenek a lábaidnál a reggeli ébredéskor, hatalmas, éjfekete paripák hátán való száguldás, az erdő mélyén lévő tó hűs vizének érintése a bőrödön, hideg, kemény mellkas a hátadnak nyomódva, agyarak karcolása a nyakszirten, a harapás lüktető, fájó, gyönyörteljes érzése. 

És akkor pár szót ejtenék a szereplőkről is. Az Ash-hez kötődő Istenek és Drakenek között lenni olyan érzés volt, mint Velarisban lenni Cassiannal, Azzal, Morral és Amrennel. Azt éreztem, hogy habár egy bizonytalan és erőszakos világban vagyok, egy összetartó, és a végletekig hűséges család tagja lettem, akik az életüket is feláldoznák egymás megóvása érdekében. A kedvencem Nektas volt, és a kis drakenek, de nagyon bírtam Saiont, Rhahart, Belet és Aiost is. Nélkülük a történet nem lenne ugyanaz. Alig várom, hogy a következő kötetekben még többet kapjunk belőlük! :) 

Akartok egy kis tüzet a borongós, szürke hétköznapokba? Egy kis szikrát? Vörösben égő, hasított pupillájú draken szempárjában a saját ijedt tekinteteket visszatükröződve látni? Lobogó szenvedély lángjait érezni a bőrötökön? Árnyékot a parázsban? Akkor vessétek bele magatokat ebbe a pusztító erejű történetbe, ami garantáltan feltüzel majd benneteket és még napokig az olvasása után is parázslik majd a lelketekben! ;)