Shannon Chakraborty: Amina-asz Sziráfi kalandjai

Sziasztok!

A mai bejegyzés Shannon Chakraborty: Amina-asz Sziráfi kalandjai című regényéről fog szólni, mely az Agave kiadó gondozásában jelent meg. 

Biztosan éreztétek már életetekben legalább egyszer, hogy de jó lenne csapot-papot itt hagyni és tengerre szállni egy kalózhajóval, vadul szelni a habokat, érezni, ahogyan a hajunkba kap a szél és arcunkba csap a sós, óceáni permet. A deszkából ácsolt hajótest, cápaolajjal teli hordók, ácsszerszámok, kötéltekercsek és csapkodó vitorlák útvesztőjében találni magunkat, megtanulni kötelet fonni, tájékozódni a csillagok állásából, új vizekre evezni, felfedezni a világot. Nézni a fedélzetről, ahogyan delfinrajok úsznak el előttünk a vízben, felmászni az árbóckosárba, rég elveszett kincsek után kutatni ismeretlen földeken. Érezni a szabadság ízét a nyelvünkön. Amennyiben ilyen, vagy ezekhez hasonló vágyatok támad, bátran ajánlom ezt a könyvet, mert higgyétek el, itt megtapasztaljátok, hogy milyen a kalózélet és hogy hogyan kell vezetni egy legénységet egy hajó legendás kapitányaként. 

Ahogyan Amina fogalmaz:

"Imádtam a hajómon lenni, szerettem az arcomba csapódó szelet, a ruháimba költöző sós nyirkosságot. A hajózás réges-rég beleégett a lelkembe, és semmivel nem lehetett kiírtani belőle."

A történetről röviden:

Amina-asz Sziráfi visszavonult, hírhedt kalóz, a Marávati kapitánya. Eddigi életét rablással, kincsvadászattal, fosztogatással és néhanapján gyilkolással töltötte, na meg szebbnél-szebb férfiak elcsábításával. Hányszor is házasodott? 3-szor vagy 4-szer? De ki számolja? :'D Szóval mivel Amina nem tudott ellenállni a vonzó férfiaknak, és a jó minőségű pálmabornak, ezért egy nagyon részeg és nagyon meggondolatlan éjszakán hozzáment egy viszályszellemhez, Rákshoz, akit akaratlanul ugyan, de ő maga idézett meg másokhoz nem mérhető becsvágyával. Sajnos ennek a kapcsolatnak nem lett jó vége, így Amina azóta is egy elhagyatott szigeten él a lányával és a családjával anyagi gondok között. Éppen a kunyhójuk tetőjén dolgozik a beázás miatt, amikor felkeresi őt egy gazdag, idős hölgy, Szalíma, aki Amina egykori legénységének egyik legfontosabb tagjának, Ászifnak az édesanyja és felbéreli Aminát, hogy egy roppant veszélyes frank bűbájos, Falcó fogságából mentse meg Dunját, a 16 éves unokáját. A szajjida olyan pénzjutalmat ígér, aminek Amina nem tud ellenállni (és nyilván az sem utolsó szempont, hogy a családjával fenyegetik...), így egy évtized kihagyás után felkeresi első tisztjét, méregkeverőjét és navigátorát, majd elindul a veszélyes, embert próbáló küldetésre szeretett hajója, a Marávati fedélzetén. 

A történetet a részletgazdagság és a kidolgozott karakterek jellemzik. Látszik, hogy a regény megírását megelőzően az írónő alapos kutatómunkát végzett a középkori hajózási történetektől, a keresztény és muszlim vallás tanulmányozásán át a népmesékig bezáróan. A kötet végig izgalmas, folyamatosan fenntartja a figyelmet. Nagyon tetszett továbbá, hogy a Dévábád trilógiában megismert lényekkel, például a perikkel vagy épp a máriddal itt is találkozhattam, kedvem is támadt újraolvasni a trilógiát is! :)

A történet olvasása során számos kalandban vehetünk részt:

1. Megismerjük például Ádent és kikötőjét, ahonnan Amina első tisztjét, Tinbut és legénységét kell kiszabadítani a börtönből, mielőtt halálra ítélik őket. Áden igazi kikötőváros, a kelet-afrikai és indiai partvidékre szállító nagy szunbúkok pöttyözik az azúrkék víztüktröt. Néhány csónakot kihúztak a keskeny fövenysávra, hogy megjavítsák, az iszapos területen hemzsegnek a munkások, akik feszítik a hajótest öltéseit, kötelet vernek, vagy tömítőanyagot kennek. A párás levegőben kókuszháncs és kátrány szaga keveredik a sós szellővel és a halbelsőség bűzével, ami végeredménye csak egy tengerész számára lehet kedves...épp ezért eléggé felbolydul a város, amikor Amináék a mentőakció közben kis híján felgyújtják az egész kikötőt. :'D

2. Eltöltünk nem kevés időt a Szokotrai szigeten is, ahol magas mészkőszirtek találhatóak. Egy elhagyott tájon járunk, a zöldeskék hullámokon nem úszik egyetlen hajó sem, és a halászok nem húzzák be kivetett hálójukat. A csapatnak egy bonyolult barlangrendszeren keresztül kell egy évszázadok óta elveszett kincs, a Sába Holdja után kutatniuk, hogy ezáltal ráleljenek Dunjára is, az elrabolt unokára. 

De mi is az a Sába Holdja?

 

Nos, Falcó fő célja, hogy az Indiai-óceánon hajózva különleges, mágikus tárgyakat kutasson fel. Dunjá elbeszélése alapján tudomást szerez a Sába Holdjáról, amely a legenda szerint a Bilkísz királynő által fogságba ejtett ad-Dabarán holdi aspektust rejti, aki teljesít minden kívánságot. A frank mindenáron meg akarja kaparintani az ereklyét, hogy leigázhassa a világot. 

3. Morcos és eléggé nehéz eset navigátorunk, Mádzsid megkereséséhez el kell utaznunk Mogadishuba. Miközben az egymásba olvadó, lankás homokdűnékből, fakósárga szirtekből és csöndes halászfalvakból álló szomáliai partvidék mellett haladunk el, még meg sem látjuk az erődöt és a mecseteket, a környékbeli vizeken járó csónakok alkotta gyűrű miatt el is akadunk a víziforgalomban. A főutcát nemcsak a dzsumára igyekvő emberek lepik el, hanem rengeteg árus is van ott, akik kámforral és ecetbe áztatott csípős paprikával teli üvegektől a lakozott teknőspáncélokig és mangrovefarudak nyalábjaiig mindent kínálnak. 

4.Különböző csatákban vehetünk részt, ahol tengeri szörnyek ostromolják a hajót.

 

5. Eltölthetünk 2 hetet az óceánon hánykolódva egy deszkán, miközben cápák köröznek körülöttünk. 

6. Kiköthetünk egy különleges szigeten, ahol bizarr dolgokat fogunk látni és tapasztalni, valamint megtudjuk, hogy milyen amikor majdnem a halálba zuhanunk, hogy aztán egy elkapjon és jól megteáztasson egy peri. :) 

Vigyázz, hogy olvasás közben ne fogyassz alkoholt, nehogy úgy járj, mint Amina, aki a vágyaival megidézte Rákst. Ráks karaktere nagyon ellentmondásos, ugyanakkor a srác egyszerűen imádni való, szó szerint. Mivel ő nem emberi lény, így nem nagyon tud boldogulni az emberi érzelmekkel, ezen kívül gyáva, a harctudása egyenlő a nullával, és mindig akkor lép le, amikor a legnagyobb pácban vagy. Viszont megígéri Aminának, hogy legendává teszi, hogy az egész Indiai-óceánon és partvidékein ismerni fogják a nevét és az ő történeteit mesélik majd a tábortüzek mellett. Ráks természeténél fogva szerencsét hoz, mivel általa mindig kedvezőek a szélviszonyok, bőven akad hal, így a legénység sosem éhezik, megérzi a veszélyt, de a helyes irányt is. És nem utolsó sorban - Amina kárára - eszement jól néz ki. Mindezek után hibáztatható-e Amina, ha egyszer ez a férfi tálcán kínálja fel neki az álmai megvalósításának lehetőségét? Szerintem sem. ;) Nos, Ráks a történetben számos helyen felbukkan és a jelenléte maradjunk annyiban, hogy mindig üdítő. :D

 

Ejtsünk néhány szót a legénységről is:

"A legénység tagjai lenyűgöző életet éltek, elmesélték, hogyan csapolták meg a fák levét olyan sűrű és sötét erdőkben, ahol fáklyával lehetett csak látni valamit, vagy hogyan űztek el cápákat lándzsával, amikor ismeretlen nevű szigetek partjainál búvárkodtak ritka puhatestűek után kutatva."

Dalíla, a méregkeverő: Roppant hasznos képessége van a hölgynek, ugyanis a legkülönfélébb mérgektől kezdve a robbanószerig bármit előállít. A szereinél már csak a nyelve csípősebb.

Tinbu, az elsőtiszt: Imádom az érzékeny lelkét és ahogyan Pajaszamot, a befogadott kóbor macskát szeretgeti. Olyan módon képes szétszedni és újjáépíteni egy hajót, ami másnak eszébe sem jutna. 

Mádzsid, a navigátor: Morcos, makacs, engesztelhetetlen, de végtelenül hűséges és igaz barát, akire lehet számítani. Megtalálja a megtalálhatatlant és az biztos, hogy kalandvágyban majdnem felülmúlja Aminát.

 

Ha egy pörgős, kalózos, tengeri és szárazföldi csatákkal teli fantasyra vágysz, akkor ez a kötet pont neked való!

Amina-asz Sziráfi, ez a hírhedt, veszélyes , eltökélt és megállíthatatlan nőszemély kiváló társ lesz az Indiai -óceán körbehajózásánál és a legendás kincsnek levadászásánál. ;)

 

Brandon Sanderson: A végső birodalom 1-2. (Ködszerzet 1.)

Sziasztok!

A mai bejegyzésben Brandon Sanderson: Végső birodalom 1-2. című köteteiről lesz szó, amely a Delta Vision kiadó gondozásában jelent meg. :)

Tartalom:

Ezer ​éve már, hogy hamueső hullik az égből, hogy egyetlen virág sem bontotta ki szirmait. Ezer éve már, hogy a szkák nyomorult rabszolgákként, örökös félelemben robotolnak. Ezer éve már, hogy az Uralkodó, a Végtelenség Szilánkja isteni legyőzhetetlenségben, általános rettegéstől övezve trónol tökéletes hatalma csúcsán.

Ám mikor már a remény emléke is végképp elenyészni látszik, egy sebhelyekkel borított, összetört szívű félrabszolga ismét rátalál arra az Uralkodó legpokolibb tömlöcének mélyén. Kelsierben, a tolvajban elpattan valami, és felfedezi magában a ködszerzetek erejét, az allomancia varázslatos tehetségét. Majd született vezérként minden képességét a végső, legnagyobb terv szolgálatába állítja, magát az Uralkodót szemelve ki a lázadás célpontjaként.

Fiatal kora ellenére Brandon Sanderson a modern fantasy világhírű, kiemelkedő tehetségű képviselője. A már első regényével, az Elantrisszal nagy sikert aratott szerző Ködszerzet-trilógiájában a következő merész, ám igen egyszerű kérdéssel feje tetejére állítja a fantasy egész zsánerét: mi történik akkor, ha a próféciákban megjövendölt hős elbukik a Sötét Úrral szemben?

Történetünk főhősei:

Kelsier, a szőke allomanta, a született vezető, aki ködköpönyegében az éj leple alatt meglátogatja az Uralkodó által elnyomásban tartott szká nyomornegyedeket, hogy élelmet juttasson a lesoványodott, agyonhajszolt rabszolgáknak, illetve elültesse szívükben a remény magvait egy forradalom kirobbantására.

– A fák barna leveleket hajtanak.

– Hát persze, hogy barnákat. Mi mások lehetnének?

– Zöldek – válaszolta Kelsier. – Mindennek zöldben kellene pompázni.

Zöldben? – döbbent meg a lány. – Micsoda őrült gondolat! Próbálta elképzelni a fákat zöld levelekkel, de a kép ostobán hatott.

Vin, a szká árva, akit egy tolvajbanda karmai közül emel ki Kelsier, hogy egy olyan titkos társaság tagjává avassa, amely a Végső Birodalom megdöntésén fáradozik.

– Ön…nem egészen olyan, mint amilyennek gondoltam, Valette kisasszony.

– Az emberek nagyon ritkán olyanok, mint amilyennek gondoljuk őket.

A világ már nem olyan, mint ahogyan most látjuk. A nap vérvörösen parázslik a piszkosszürke égbolton, hamupernye hullik az égből, a fák rozsdabarna levelei magányosan peregnek le a mocskos, hamulepte utcakövekre. A házak falát vastagon borítja a korom, a szká nyomornegyedekben éheznek az emberek, miközben a nemesség bálokra és úri vacsoraestekre jár. Az Uralkodó, inkvizítorai és obligátorai irányítják a Birodalmat, a politikát, az intézményrendszert, az ellátmányozást. Az Uralkodót a nép Istenként tiszteli és rettegi, hiszen nála hatalmasabb földöntúli erővel rendelkező lény nincs és nem is lesz soha. A szkák évszázadok óta megfélemlítve, megalázva, rettegésben töltik mindennapjaikat, és senki sem mer fellázadni az Uralkodó és természetfeletti erejű inkvizítorai ellen.

Senki, kivétel Hathsin bugyrainak túlélője, a sebhelyes karú ködszerzet, aki ködbe burkolózva lopakodik köpönyegében, fémeket éget, majd a nemesek kúriáinak védett falai közt osonva halomra gyilkolja a kiváltságokosokat. Bosszúszomja hajtja előre, felesége összetört teste lebeg lelki szemei előtt, miközben emberfeletti sebességgel küzd a palotaőrökkel és a ködszerzetek levadászására kiképzett páragyilkosokkal. A remény, hogy megölje az uralkodót, és csak romokat hagyjon Luthadelben, felizzik benne, amikor megismeri Vint, a rendkívül erős és gyors észjárású allomantát. Elhatározza, hogy beavatja a lányt a gondolataiba és felfedi előtte mívesekből álló csapatát, hogy együtt tervezzék meg a Birodalom megbuktatásának részleteit.

Vin nagyon nehezen bízik meg Kelsierben, hiszen eddigi életében mindenki cserbenhagyta őt, de végül esélyt ad a ködszerzetnek, hogy bizonyítson. Beszivárog a nemesség köreibe, hogy kémkedjen a csapatnak. Viszont arra nem számít, hogy megismeri Elend Venturét, a legerősebb nemesi ház örökösét, aki találkozásuk első alkalmával rendkívül bosszantja a lányt, mivel állandóan figyelmen kívül hagyja őt és beletemetkezik a könyveibe. Később azonban a könyvmoly örökös egyre jobban felkelti az érdeklődését, hiszen megosztja észrevételeit és aggályait a Birodalom jelenlegi kormányzásával kapcsolatban.

A Végső Birodalom 1-2. a Ködszerzet trilógia első része, de önmagában is megállja a helyét. A kötet végén azonban felgyorsulnak az események, az író lerántja a fátylat jó néhány titokról, és az olvasó azon kapja magát, hogy nem akar kiszakadni ebből a köd borította, ármánykodással, sötétséggel és vérrel teli, fémízű világból.

Mit adhat neked a regény, ha úgy döntesz, hogy elveszel a lapjai közt?

Először is: egy egyedülálló fantasy világot, amelyben a különleges képességek különböző fémek használatán alapulnak:

Égess egy kis ónt, hogy kiélesedjenek az érzékeid és láss túl a gomolygó ködön, halld meg a várfalon elsuhanó puha lépteket, a szövevényes tervekről, taktikai megbeszélésekről szóló suttogások részleteit egy párkányon rejtőzve a köd lepte éjszakában.

Égess egy kis forraszt, hogy a tested megerősödjön, és lélekszakadva tudj rohanni egész éjjel!

Égess acélt és vasat, hogy vonzani és taszítani tudj és képes legyél meredek tetőkön landolni!

Égess vörösrezet, hogy elrejtőzz a kíváncsi tekintetek elől és füstbe vesszen allomantikus képességed mások érzékeivel szemben.

Égess átiumot, hogy előre lásd az ellenséged következő lépését!

Égess aranyat, hogy betekinthess abba a jövőbe, ami lehetett volna!

Égess bronzot, ha a környezetedben lévő allomantákra rá akarsz bukkanni!

Másodsorban: rendkívül jól kidolgozott, különböző rétegekkel felruházott karaktereket, akik olyan közel kerülnek a szívedhez, mintha te magad is a részese lennél a történetnek. Szinte érzed, ahogyan ott gomolyog körülötted a köd, miközben hallod egy érme csendülését a nedves aszfalton, majd egy köpönyeg suhogását a levegőben. Ott ülsz Dorong műhelyében az asztalnál és terveket kovácsolsz a birodalom térképének tanulmányozása közben. Már fáj a lábad a sok tánctól, melyeket a nemesség báljain tartanak. Hallod Kelsier suttogását a hátad mögül, mielőtt ónt és acélt égetsz és elrugaszkodsz a tetőről, hogy forraszt égetve keresztülszáguldj a kihalt, hamu borította macskaköves utakon.

Harmadszor: egy izgalmakkal teli történetet, amelyben nem egyszer kell törni a fejünket, hogy a titkok végére járjunk.

Negyedszer: politikai harcokat, intrikákat, egy forradalom kirobbantásának eljövetelét, amelyet az első sorból nézhetünk végig.

Ötödször: lassan bimbózó szerelmet, amelyben helyet kap jó pár élcelődés, rengeteg vaskos filozófiai könyv, kócos haj és zilált öltözet, félreértések, ígéretek, kitartás.

Hatodszor: elképesztő hangulat, amelytől egy borongós, esős napon másra sem vágysz, minthogy bekuckózz és háztetőkön ugrálj a sötétben.

És ha már hangulat...Milyen érzetek kavarognak benned olvasás közben?

A palota fekete márványpadlóján koppanó cipők hangja, a köd nedves, hűvös érintése a bőrödön, az atiumbányák mély sötétsége, egy ősöreg napló sárga pergamenjének gazdag illata, ködlidércek az éjszakában, melyektől bizsergés fut végig a hátadon, csúszós, hideg tetőcserép éle a tenyérbe vájva, fémpénzek súlyának húzása a ködköpönyeg zsebében, lágy hamupernyék pehelykönnyű csókja a bőrön. Suttogások, tőrök villanása, szemmel követhetetlen gyorsaság. Allomancia, tisztánlátás, túlcsorduló erő, sebesség. Fémérmék csilingelése a levegőben, melyek testekbe fúródnak, acélököl csapódása az arcon, bordák törésének roppanása. Színes kavalkád, báli ruhák suhogása a parketten, egy nemes férfi fürkésző tekintete és igéző mosolya. A kettősség érzése: a remény és a reménytelenség, mely egyszerre van jelen és átitatja a könyv lapjait. A kétségbeesett próbálkozás, hogy meg tudják győzni az elnyomásban élő szká népet arról, hogy megéri az életüket kockára tenni a felkelésért.

Ha egy különleges, rendkívül részletgazdag és karakterközpontú regényt olvasnál, amiben bőven találsz rejtélyeket, elmélkedést, intrikát, harcot, ködbe burkolózó harcos szerzeteket és folyton olvasó tudósokat, akkor a ködszerzet neked való! Néha szívet tépő, de akciódús és folyton gondolkodársa késztet, nem hagy unatkozni! Én sok szeretettel ajánlom! :)

Így záró gondolatként megemlíteném még a csodás mellékszereplőket, akik szintén üde színfoltjai a történetnek és jelenlétük nélkülözhetetlen:

1. Szellő: bábos míves, aki túlzottan szereti a bort és a társait csicskáztatni.

2. Sazed: Terrisi szolga, aki ferukimista és emléktároló, de mindenekelőtt hűséges és odaadó barát.

3. Ham: Martalóc, katona.

4. Dockson: Kakukktojás, hiszen semmi allomanta képessége nincs, ellenben ha ő nem szervez meg mindent, semmi nem lesz az egész felkelésből. Nélküle a csapat el van veszve.

5. Kobold: Nagyon pirulós és nagyon szégyenlős fürkész míves, aki annyira cuki, hogy az már fáj.