Rebecca Yarros: Vasláng

Sziasztok!

A mai bejegyzésben Rebecca Yarros Vasláng című regényéről olvashattok, amely a Negyedik szárny második része és a Rainydays kiadó gondozásában jelent meg.

Fülszöveg:

Mindenki ​arra számított, hogy Violet Sorrengail a Basgiath Katonai Főiskolán már az első tanévben meghal. Violet is ezt hitte. De a Csépelés még csak az első lehetetlen próbatétel volt, amelynek során a gyenge akaratúak, az érdemtelenek és a nem szerencsések kihullanak.

Most tehát megkezdődik az igazi kiképzés, és Violet máris azon tépelődik, hogy fogja ezt átvészelni. Nemcsak arról van szó, hogy a kiképzés iszonyatosan nehéz és szándékosan brutális, vagy hogy megpróbálják a lovasok fájdalomtűrését az elviselhetetlenségig és azon túl is fokozni. De ott az új parancsnok-helyettes, aki személyes küldetésének tekinti, hogy megértesse Violettel, mennyire tehetetlen – hacsak el nem árulja azt a férfit, akit szeret.

Bár Violet teste talán gyöngébb és törékenyebb, mint másoké, de az esze a helyén van, és vasakarata is van. És a vezetés elfeledkezik a legfontosabb tanulságról, amire a Basgiath Violetet megtanította: a sárkánylovasok maguk hozzák a saját szabályaikat.

De ebben az évben nem elég, hogy mindenáron életben akar maradni.

Mert Violet ismeri a Basgiath Katonai Főiskola évszázadokon át őrzött igazi titkát, és semmi, még a sárkánytűz sem elég, hogy a végén megmentse őket.

Azt hitted, hogyha az első évet túléled a basgiathi hadiiskolában, akkor mindent túlélsz? A mellvédet, a vesszőfutást, a cséplést, a téged hátba támadó kadétokat?

Ó, korántsem...Másodévesnek lenni Basgiathban az igazi kihívás! Főleg, ha villámforgató vagy, a valaha élt egyik legerősebb fekete buzogányfarkkal kapcsolódtál, a szerelmed a forradalom vezetője (és nem mellesleg árnyforgató), és a veninek rád és a nem mindennapi erődre fenik a fogukat...

Hogy milyen érzés olvasni a Vaslángot? Képek ezrei cikáznak a gondolataimban, megtöltik a teret, minden mást kiszorítva.

Sárkánytűz, kínzókamrák, napfényben megcsillanó, kékes sárkánypikkelyek. Repülés, metsző szél, ujjbegyekben vibráló elektromosság. Árnyak, amelyek beburkolnak, kezek, amelyek gyógyírt hoznak a perzselő bőrödre. Wyvernek torkán összecsattanó állkapcsok, véráztatta föld, vibráló védkő, zuhogó esőben eget kettészelő villám.

Sárkányok körvonalai az éjszakai égbolton, griffmadarak tollainak suhogása, éles sziklák a tenyérbe vájva, halálsikolyok, karokat beborító felkelés-ereklyék.

Aranyszínű szempárok, sárkányok orrlyukaiból a hideg, reggeli levegőbe fújt párafelhő, éles pikkelyek, mélyrepülés közben combba vágó szíjak, megkeményedett, deres röpszerelés.

Veninek, wyvernek, sárkányok, griffek, varázsvédelem, titkokat őrző naplók, kódok, az Arhívum, a papír és a bőrkötéses könyvek illata...

"Ha magadtól nem jössz rá, akkor nem vagy méltó arra, hogy tudj róla. – Kifúj némi gőzt. – Hatszázötven évet vártam, hogy kikeljek a tojásomból. Megvártam a tizennyolcadik nyaradat, amikor hallottam, hogy az öregeink a tábornokotok gyönge leányáról beszélnek. A lányról, akiről azt jövendölték, hogy az írnokok vezetője lesz, és ekkor egyszer csak világossá vált minden. Az eszed olyan, akár egy írnoké, a szíved azonban a lovasoké. Tudtam, hogy az enyém leszel. – A kezemhez hajol. – Ugyanolyan különleges vagy, mint én."

A történet ott folytatódik, ahol a negyedik szárny véget ért. Violet felébred Aretiában, a felkelés vezetőinek gyerekei által újjáépített, kihaltnak hitt városban, ahol találkozik a 6 éve halottnak hitt, foltozó bátyjával. Violet elkötelezi magát a forradalom mellett, hiszen rájön, hogy céljuk a Basgiath által eltitkolt szörnyetegek, a Veninek, és az általuk teremtett szárnyas lények, a wyvernek elpusztítása és a varázsvédelem kiterjesztése Basgiath falain túlra. Ezért szövetségre lépnek a röptetőkkel is, titokban fegyvereket csempésznek nekik és egy olvasztó létrehozásán dolgoznak. Eközben Violetnek vissza kell térnie a hadiiskolába, hogy megkezdhesse második tanévét, amely szintén nem lesz leányálom a számára, ugyanis a kadétoknak itt meg kell tanulniuk a többi rajtársukkal és évfolyamtársukkal együtt dolgozni, térkép nélküli navigációval kijutni egy erdőből, ahol sárkányok ólálkodnak, és kiállni a különböző kínzásokat, amelyek a második évtől szintén beiktatásra kerülnek. És ha ez nem lenne elég, az új parancsnok-helyettes, Varrish célul tűzi ki magának Violet ellenállásának megtörését azzal, hogy elraboltatja a lányt és a rajtársait és több napig fogva tartja és kínozza őket információkért cserébe.

Violet a basgiathi varázsvédelem kiterjesztésén is dolgozik, miközben veninek csapata indul csatába, hogy megtámadja a Völgyet, a sárkányok költőhelyét. Eközben Xadenről napvilágot lát egy olyan titok, amely igazán próbára teszi a kapcsolatukat Violettel.

Mit tartogat Violet számára a második év?

1. Próbáld meg koncentrálni az erődet és tanulj meg pontosan célozni a villámoddal,

2. fordíts le holt nyelven íródott szövegeket, melyek a varázsvédelem felállításának kulcsát rejtik,

3. állj ellen a több napig tartó kínzásoknak, ahol többször eltörik az ujjaidat, a karodat, a bordáidat és felismerhetetlenné verik az arcodat,

4. tanulj meg együtt dolgozni a röptetőkkel (különösen, ha köztük van a szerelmed igencsak bosszantó exe...),

5. vezesd őket át egy sziklás hegygerincen,

6. tanuld meg a futólandolást a sárkányodról,

7. éld túl az ellened megkísérelt merényleteket,

8. tanulj meg bízni Xaden Riorsonban a titkai ellenére,

9. védd meg Liam húgát,

10. készülj töriórára,

11. és igyekezz nem felrobbantani az iskolát a villámoddal! :D Csak ennyi lenne.

Mindeközben azért élvezd, hogy igazi lovas Vagy!

Élvezd, ahogy az ezüst hajfonatodon megcsillan a nap fénye, ahogy a reggeli futástól izzadság csorog a hátadon, ahogy a sárkányaid a fejedben zsörtölődnek és Tairn azt mondja neked: Ezüsthajú! Andarna pedig azt: Ott leszek, ahol szükség van rám!, mire Tairn: Kamaszok...

Élvezd, ahogyan az árnyak simogatják a bőröd, ahogy beburkolnak, egy fekete hajtincs az arcodba hull, egy tetovált kar átöleli a derekad és azt suttogja a füledbe: Szeretlek!

Élvezd a harci eligazítást, ahogy Jesiniától könyveket kapsz, hogy titokban tanulmányozhasd őket, élvezd a barátaid és a családod támogatását és szeretetét, a sárkányaid odaadását.

Élvezd a repülést, a gyomorforgató manővereket, az arcodba csapódó hideget, ahogy a fekete szárnyak kitakarják a napot.

Élvezd a tőreid súlyát, a villámokat, amelyek a bőröd alatt vibrálnak, a bátorságod, a büszkeséged, a harci szellemed. Mert ezek mind egy lovas kiváltságai!

Nem könnyű lovassá válni, lovasként életben maradni még nehezebb, de általa hőssé válhatsz, sárkányokkal kapcsolódhatsz, repülhetsz a felhők felett, megvédheted a birodalmat, csatákban szerezhetsz sebhelyeket!

"-A halálnak udvarolsz? – kérdezi Tairn, áthatolva a pajzsomon."

Violet Sorrengail sárkánylovas, a gyenge testalkata ellenére az egyik legerősebb pecséterővel bíró kadét, ezért vadásznak rá a veninek, a többi kadét és akik nem akarják, hogy a forradalom vezetőjének oldalán harcoljon.

Már csak annyit kell megtanulnia, hogy megbízzon a másikban, hogy együtt vehessék fel a harcot a rájuk vadászó, vérszomjas horda ellen, amely kiszipolyozza a földből a mágiát, halálra ítélve ezzel a birodalmat.

"– Szeretlek – suttogom. – Akár az egész világomat felforgathatod, akkor is ugyanúgy szeretnélek. Lehetnek titkaid, vezethetsz egy forradalmat, az őrületbe kergethetsz, a fenébe is, még tönkre is tehetsz, attól még ugyanúgy foglak szeretni. Nem tudlak nem szeretni. Te vagy számomra a gravitáció.

A világon semmi sem működik számomra nélküled."

Így a végére tennem kell azonban 1-2 negatív észrevételt is, ami miatt fél csillagot levontam molyon. A könyv a masszív 1152 oldalával igazi monstrum, viszont enyhén túlírtnak gondolom. Habár amikor az olvasó belemerül a történetbe, az oldalak csak úgy suhannak, mégis a történet tele van felesleges drámával, hisztivel és vívódással, lényegesen ront az élvezeti értéken. Violet önmarcangolása, hogy meg tud-e bízni Xadenben vagy nem, Xaden miért titkolózik előtte? (igaz, Violet is ugyanezt csinálja Xadennel, de mindegy...) néhol már elviselhetetlen. Ha egy olyan karakter, mint Violet, ennyi fejlődésen megy keresztül, (megtanulja irányítani az erejét, jól bánik a tőrökkel, edzi a testét, miközben az elméjét is pallérozza), akkor ne menjen már át picsogó libába, ha Xaden Riorsonról van szó!

Arra azért számíthattok, hogy a kötet utolsó kb. 150 oldala tartogat durva csavarokat, és természetesen olyan függővége van a sztorinak, hogy az államat össze kellett kaparni a földről.

Nem tudom, hogy fogom kibírni, amíg megjelenik az Onyx Storm :'D

Mindenesetre, ha egy vérengzős, ármánykodással és kegyetlenségekkel teli, sárkányos dark fantasyra vágytok, amiben a sárkányok lángba borítják a világot, a lovasok egész évben küzdenek a hadiiskolában az életükért, és a fronton az életben maradásért, ahol veszélyesebbnél veszélyesebb küldetésekben vesznek részt, és ami tele van érzelmekkel, szerelemmel, barátsággal és árulással, akkor a Vasláng nektek való!

Égessétek porig a világot és vessétek bele magatokat!

T. J. Klune: Farkasok dala

Sziasztok! 

A mai bejegyzés a Metropolis Media kiadónál nemrég megjelent Farkasok dala című kötetről fog szólni, melyet az egyik kedvenc íróm, T. J. Klune írt. Azt hiszem, nem győzök majd áradozni erről a regényről, amely tele van mély érzésekkel, szeretettel, odaadással és lélegzetet elállító szerelemmel. Ez a történet olyan volt, mint Ox illata: fenyőtoboz és cukorpálca - fantasztikus és elképesztő. 

Mit adhat neked a Farkasok dala? Ha ezt a könyvet olvasod, teljesen átszellemülsz. Kilépsz a testedből és átadod magad a farkasodnak. Érzed a hívást, a gerinced tövében, a bizsergést a bőröd alatt, csont roppan, fogak nyúlnak, karmok nőnek, aztán együtt szaladsz a farkasokkal a fényes telihold alatt az erdő puha, mohával borított talaján. Érzed a szelet, hallod a legapróbb neszezéseket, az összes szívdobbanást, a vér lüktet az ereidben és száguldasz és száguldasz és száguldasz és majd szétfeszít a dal, amit énekelned kell, ki kell adnod magadból. Szagok, a társaidé, a falkádé, suttogások az elmédben, amik azt mondogatják, hogy falka, család, szeretet, fiam, testvérem, szerelmem. Összetartozás, otthon, hűség, biztonság. Annyira együtt vagytok, hogy ennél elemibb és elsöprőbb érzés nincs a világon, a falka mindenek felett, a falka ott van veled minden pillanatban, sosem vagy egyedül, mindig számíthattok egymásra. Együtt szaladtok az éjszakában, egymáshoz dörgölőztök, beleivódik egymás szaga a pórusaitokba. Füst, erdő, eső áztatta föld. Fenyőtoboz és cukorpálca. Összetéveszthetetlen. Piros és narancssárga szempárok, alfa, béta. Együtt üvöltitek a farkasok dalát, érzitek a szabadság ízét a nyelveteken és könny szökik a szemetekbe az összetartozás érzésétől, a mérhetetlen és felfoghatatlan szeretettől, odaadástól. Ezt jelenti a Bennett falka tagjának lenni. Egy nagy családot, ahol többé nem vagy egyedül. Ahol többé nem marnak a szívedbe a bántalmazó apád szavai, amelyek kiskorodtól kezdve beleégtek az agyadba (Nagyon sokan fognak veled szemetek lenni, Ox. Lassú vagy és buta. Értéktelen). Ox képtelen elhinni magáról, hogy őt bárki is szeretheti, tarthatja valamire. 16 éves, amikor a poros út menti utolsó házba beköltöznek Bennették és Joe Bennett az út végén várja és azt mondja neki, hogy ő különleges, hogy nagyon jó a szaga és hazaviszi magával a családjához. 

– Anya! Anya . Meg kell szagolnod őt! Olyan… olyan… Nem is tudom, milyen. Az erdőben sétáltam, hogy felfedezzem a felségterületünket, hogy olyan lehessek, mint apa, és hirtelen olyan volt… hűha ! És aztán ő állt ott, és először nem látott, mert annyira jól tudok cserkelni. És előbb csak azt mondtam, rarrr és grr , de aztán megint éreztem a szagot, és ő volt az, és az egész így bumm ! Nem is értem! Még csak nem is értem! Meg kell szagolnod, aztán mondd meg, hogy az egész miért cukorpálca, és fenyőtoboz, és fantasztikus és elképesztő !

...

– Minek szól ez a mosoly?

– Egy tornádónak – mondtam anélkül, hogy belegondoltam volna.

Ox élete innentől kezdve fenekestől felfordul, de megismeri, hogy mi az igazi szeretet, az, ha valakikhez tartozol, és habár rengeteg szenvedés és megpróbáltatás vár rá, Joe mindig hazatalál hozzá, az ő horgonyához. Oxra nagy terheket ró az élet, de elbírja, hiszen ő Ox, fantasztikus, elképesztő és különleges. 

– […] Lehet, hogy ember vagyok, de a farkasokkal futok.

Oxot befogadja a Bennett család, nemsokára az édesanyjával együtt rendszeresen Bennettéknél töltik az idejüket, részt vesznek a vasárnapi ebédeken és hamarosan olyan titkokba avatják be őket, amelyek után teljesen más szemmel néznek a világra. Egy családra, egy falkára bukkannak és együtt futnak a farkasokkal. Csakhogy a falkára és a felségterületükre mások is fenik a fogukat, így Bennették élete egyáltalán nincs biztonságban és nemsokára megérkezik a szörnyeteg, amely elérte, hogy Joe Bennett 11 éves korában egy évre megnémuljon...Veszteség, gyász, magányban töltött évek következnek, de Ox nem adja fel, a kötődés közte és Joe között annyira elemi és letaglózó, annyira sorsszerű, hogy mérföldekről is egymásnak üvöltik a dalaikat. Egyszerűen vannak olyan szálak, amelyek eltéphetetlenek, bármennyi teher is rakódik a vállukra, egymáshoz mindig visszatalálnak.

– Köszönöm, hogy engem választottál.

– Mindig téged foglak választani.

Ez a könyv rengeteget adott nekem. Sírtam, rettegtem, reménykedtem, szerettem általa. Otthon voltam, egy biztonságos közegben, egy falkában, ahol olyan mély a szeretet, hogy elakad a lélegzetem. 

Nincs is annál jobb érzés, mikor az első reggeli napsugarak besütnek az ablakon, felébredsz és meleg farkasbunda préselődik hozzád. Magadba szívod a farkasok illatát, majd szuszogásuk közepette újra elszenderedsz. Ezt jelentette nekem a könyv. Kötődést, meleg mancsokat a hasamon, érdes nyelvet az arcomon, karmokat a hátamon.  Éberen figyelő vörös szempárt a sötétben, suttogásokat a fülemben és a fejemben, erőteljes szívdobbanásokat, szagokat, érzeteket, egymásba gabalyodást. Az érzést, hogy összetartozunk. 

Azt mondják, hogy egy alfa annyira erős, mint a falkája. Hát én még sosem találkoztam ennél erősebb falkával és általuk én magam is erős voltam és határozott és szerelmes. Nagyon szerelmes...

 

A kötet a család és a feltétel nélküli szeretet fontosságára hívja fel a figyelmet, ugyanakkor arra is, hogy mennyire kihat egy gyermek életére, ha gyermekkorában érzelmileg vagy fizikailag bántalmazzák, például a szülők. Hogy amit akkor mondanak, tanítanak nekünk, hogy beleivódik az elménkbe és ezek a mérgező szavak mennyire kitörölhetetlenné válnak. Mennyire elhisszük, hogy igaz. Mennyire megnyomoríthatja a továbbiakban az életünket. De ha találkozunk a megfelelő emberekkel, akkor átsegíthetnek minket a nehézségeken, még ha ki nem is törölhetik a múltunkat, de felülírhatják azt és a végén mi magunk is elhihetjük, hogy többek, hogy jobbak, hogy értékesebbek vagyunk. 

T. J. Klune megint fantasztikusat alkotott, annyira túlcsordultam érzelmekkel, hogy azt alig tudom szavakba önteni. Ha szeretnétek farkasokkal futni és üvölteni, valahová tartozni, megismerni a csontig hatoló szerelmet, akkor olvassátok ezt a csodát, mert higgyétek el, érdemes!!! Nagyon érdemes!